Ez a hétvége nem is volt igazi hétvége, mert péntek-szombati napokra utaztunk el öcsémmel Mátraszentimrére. Az utazás pontos terve az utolsó pillanatban, a hét közepén alakult ki. Nagy lakásfelújítási munkálatok közepette, parketta csiszolás-lakkozás miatt a péntek-szombati napokra el kellett takarodnunk kutyával együtt a lakásból, én meg persze kihasználtam az alkalmat a túrázásra.

Volt jó ötletem, hogy Leányfalun szálljunk meg termálfürdő, hajóállomás és hegyek közelében, de sajnos az általam fellelt szállásokat mind lenyúlták előlünk. Így hát törhettem a fejem, hogy a szépen kitervelt úti cél helyett merre menjünk a hétvégén. Szerettem volna szombaton a Cserhátban Szandavártól haluskafesztiválig túrázni, de ez a környék a turisztika és idegenforgalom terén még erős fejlesztésre szorul, így erre nem sikerült megfelelő utazás-szállás kombinációt találnom. Végül arra jutottam, hogy a nyáron már meglátogatott Felső-Mátra vidékére utazunk ismét.

A célpontot hamar kitaláltam, a Felső-Mátra centrumában, Mátraszentimrén keresgéltem szállást. A község minden jóval el van látva, ami kényelmes turistáknak szükséges (szállás, bolt, bankautomata, vendéglő, de még orvosi rendelő is, ha kitörném a nyakam túra közben), tömegközlekedéssel könnyen elérhető, és jó kiindulási hely a turistautakra. Budapestről a Stadion volánbusz-állomásról közvetlen járat vitt fel bennünket a hegyekbe, a hosszú út fáradalmait enyhítette, hogy már eközben is csodás tájakban gyönyörködhettünk.

Úti beszámolóhoz olvassatok tovább, illusztráció a galériában.

A bejárótúra

Augusztus utolsó szombatjára bográcsostúrára neveztem be az Adventures csapatával. Időközben alakult úgy, hogy - bár a túrát nem én szerveztem - a kirándulók vezetése rám hárult. Mivel az út egy része jelzetlenül vezet, és nincsen GPS-em ami mutassa az utat, a program előtt egy héttel elindultam bejárni az útvonalat.

Egyedül unalmas lett volna, hát tesóm és a kutya mellé a Sétafika weboldalról toboroztam néhány vállalkozó kedvű, mindenre elszánt útitársat. Vasárnap így hát családias hangulatban, öten vágtunk neki a felfedezőútnak. Judit, és ha jól emléxem (mert a névmemóriám pocsék) 2 Anita csatlakozott hozzánk a visegrádi révnél.

A Tipográfia turistaegyesület Csiga becenevű túravezetője által szervezett éjszakai túrára 19-en találkoztunk össze este fél7 tájékán Nagykovácsiban. A csapat nagyja busszal érkezett, és már várt ránk a túravezető Csiga, Mars és Klau. Az összeverődött társasággal egyhamar megtöltöttük a Trendl-ház kerthelyiségét. A vendéglőben gyorsan besöröztünk, aztán útnak eredtünk - egyáltalán nem csigatempóban - utunk első állomásához, a Csergezán-kilátóhoz. A Nagy-Kopasz szép, favázas kilátóját 2006 őszén adták át a természetjáróknak. Csergezán Pál természet- és vadászfestőről nevezték el, akinek kedvenc helye volt, és a közelben is temették őt el.

Hárman indultunk erre a forró velencei túrára, Leával kiegészülve. Velencére érkezésünk után üggyel-bajjal sikerült megtalálni a hajóállomást. Még szerencse, hogy volt rá majdnem háromnegyed óránk. Sajnos a kastélynézegetésre nem futotta az időnkből, de majd legközelebb útbaejtjük.
 

A kikötőben a cölöpökön kívül semmilyen jel nem utalt hajóközlekedésre, ezért az öbölben Lea kért útmutatást a helyi osztrák horgászoktól. Megtudtuk, hogy hajó jár, de az ellenkező oldalra érkezik. Nosza, futás a túlpartra, ahol addigra ki is kötött. Nagynehezen sikerült csak fölkönyörögnünk magunkat a kutyával, de végül szerencsére felvettek, nem kellett úsznunk a túlpartra. :)

Ez a túránk is, mint mindegyik :) nagyon jól sikerült. Szép napsütésben, nagyon kellemes szellős időben vágtunk neki az útnak. A Nyugati Pályaudvaron már fenn a vonaton, telefonos segítséggel ért utol minket két gyalogosan érkező túratárs, egyikük az itt jelentkező Imee a Kerge Zerge Egyesület csapatából, és egy 3 fős társaság csatlakozott hozzánk Perőcsényben. Válogatott képek a Sétafika galériában láthatók.

Miután férjemuram szolíd baráti összejövetel (kanmuri :) ) címén szabadságolta magát a hétvégére, kitaláltam, hogy öcsémmel teszünk egy hétvégi kiruccanást a Mátrába. Az útvonalterv hamar megvolt, és a Mátra pöpec honlapjának köszönhetően szállást is találtam Galyatetőn. Bár kihirdettem a neten, de végül csak ketten maradtunk és a kutya.

Olvassatok tovább a beszámolóhoz, és nézzétek meg a képeket a galériában.

A levendulavirágzás kezdetén ismét elzarándokoltunk Tihanyba. "Szebb angolkertet nem lehetne készíteni sehol. Mindene megvan, amivel a természet pusztaságát felpiperézni lehetne", írja Kazinczy 1789-ben, és nagy részben igaz ez ma is. Idén jártam erre negyedik alkalommal, annyira szép, hogy nem tudok betelni vele. Olvassatok tovább, és nézzétek meg a képeket a galériában.

Múlt hétvégén gulyáspartiztunk a Börzsönyben, az Adventures csapatával, Dávid vezényletével, és szerény személyem, mint szakácsnő közreműködésével. Ideális túraprogram, mert délben indultunk, ami éppen jól jött, mert már kezdtem besokallni a magam mazochizmusára szervezett reggel 7-8 órai indulásoktól.

Vasárnap a Vácrátóti Arborétumba látogattunk. A közös sétán összesen 14-en vettünk részt, egy gyerkőccel. Sikerült a bejáratnál egy fiatalokból álló kis csoportot találni akikkel társultunk, így meglett a csoportos belépőre a létszám.

Együtt vágtunk neki az arborétum felderítésének. Majd kicsit szétszóródtunk, de útközben és a végén újra összetalálkoztunk a többiekkel is. Kényelmesen sétálva délutánig mászkáltunk az arborétum zeg-zugaiban. Közben heverésztünk a napon is, ahol egy párperces zápor permetezett minket.

Szerencsénkre két növényszakértő is velünk tartott, egy kertész és egy pályát tévesztett kertészmérnök, így nem voltunk elveszettek a növénytanban. :) Felsorolni kevés lenne a hely, annyi szépet láttunk. Érdekes (mű)romot, vízimalmot, mocsári ciprusokat légzőgyökerestül, még éppen virágzó mocsári nőszirmokat, és még oldalakon át sorolhatnám.

Beszéljenek inkább a képek, a Picasa galériában láthatók: http://picasaweb.google.hu/haverok.bulik/VacratotiArboretum