.JPG)
Miután férjemuram szolíd baráti összejövetel (kanmuri :) ) címén szabadságolta magát a hétvégére, kitaláltam, hogy öcsémmel teszünk egy hétvégi kiruccanást a Mátrába. Az útvonalterv hamar megvolt, és a Mátra pöpec honlapjának köszönhetően szállást is találtam Galyatetőn. Bár kihirdettem a neten, de végül csak ketten maradtunk és a kutya.
Olvassatok tovább a beszámolóhoz, és nézzétek meg a képeket a galériában.
Szombaton korán reggel indultunk Gyöngyösre, a kisvasút felé elhaladtunk az Orczy-kastély mellett, legközelebb belülről is megnézzük a Mátra-múzeumot és a parkot. Kisvasúttal utaztunk tovább Lajosházára, a túra kezdőpontjára. Útközben lehetett csemegézni az út széli gyümölcsfákról, és a Mátra távoli csúcsaiban gyönyörködni. Hamarosan beértünk az Szén-patak árnyas völgyébe. Lajosházára érkezve megreggeliztünk, majd a kisvasút további szakaszának még épülő pályáján indultunk túrázni. A vasútpálya alapja már készen van, és az egyenletes köves út jól járható. Az egyetlen hátránya volt a melegben a széles úton tűző nap. Szalajkaháztól a régi pálya nyomát követtük. Érdekes volt a régi hidak maradékán áthaladni a patak fölött. Mátraszentimre alatt, a düledező Blokkház mellett rövid pihenőt tartottunk, mielőtt felkapaszkodtunk volna a faluba.
A Felső-Mátra három településének első telepesei üvegfúvással kezdtek foglalkozni, erre utal régi nevük: Ötházhuta-Mátraszentimre, Fiskalitáshuta-Mátraszentlászló, Felsőhuta-Mátraszentistván. 
Utunk először Mátraszentimrére vezetett, ahol megcsodáltuk a romjaiban is szép, méltatlanul elhanyagolt Vadvirág turistaházat. Hamarosan rövid időre letértünk a turistaútról, hogy a Gedeon-patak mellett egy jelzetlen szekérúton folytassuk utunkat az egykori üvegfúvók emlékét őrző üveghutáig. Innen a Csörgő-patak mentén mentünk tovább, ahol egyre jobban erőt vett rajtunk a fáradtság. A hegyoldalba fölérve már csaknem feladtam volna a túrát, ha lett volna hova letérni. A lehetőségek számbavétele után úgy döntöttem, utolsó erőnket összeszedjük, és felmászunk az Ágasvárhoz, aztán majdcsakleszvalahogy.
Ágasváron a kellemes délutáni napsütötte hegyoldalban a turistaház mellett megpihentünk. Az arra kószáló szállásgazda kutyát illető némileg barátságtalan fogadtatása miatt meg sem próbálkoztam a szállás iránt érdeklődéssel. Így aztán kicsit pihentünk, és összeszedtük magunkat addig, hogy legalább Mátraszentistvánig elkutyagoljunk.
A Mátra-bércen vezető út innen már kicsit könnyebb volt, nem másztunk fel a hegycsúcsra, hanem maradtunk a kék jelzésen kellemes úton. Mátraszentistván határában két "civilbe" öltözött turista hölgy szóba elegyedett velünk, és kedves szavaik az utunk tovább folytatására ösztönöztek. Tanácsukat megfogadva a Vidróczki csárdánál megálltunk egy félórára, ahol újult erőt adott nekem hideg sör, tesómnak az üdítő.
Innen még jócskán emelkedő út vitt át Mátraszentlászlóra. A falut elhagyva ismét könnyebbedett a terep, a Mátra-bérc túra nyomán hamarosan a Piszkés-tetői csillagvizsgáló kerítéséhez értünk. A Mátra északi lejtői fölött lemenő napban gyönyörködve értük el erőnk és túránk végpontját, a Péter-hegyese kilátó alatti szállásunkat, a Gertrúd Pihenőház Panziót.
Itt már vártak ránk, és nagyon kedves fogadtatásban részesültünk. Gyorsan befészkeltük magunkat a szobába, a kutyát megvacsoráztattuk, utána a panzió teraszán sötétedés közben mi is elfogyasztottuk a magunkét. Hamarosan aztán aludtunk, mint a bunda.
Másnap reggel túlzás állítanom, hogy frissen keltünk, de azért sikerült feltápáznunk valahogy. A panzióban megreggeliztünk, összepakoltunk és útnak indultunk. Először felsétáltunk a kilátóhoz, mert szombat este már nem bírtam felmászni a toronyba. Gyönyörű kilátás nyílt a Mátra északi oldalára. A rövid bámészkodás után visszaereszkedtünk a "centrumba" és továbbindultunk a kék túrán. A kutyát sikerült az első kanyarnál majdnem elhagynunk, mert lemaradt, nem vette észre, hogy letértünk a szélesebb útról és továbbment. Szerencsére megtaláltuk, és aztán már jobban figyeltünk rá. A kék túrán ereszkedtünk le a Nyírjes-bércen keresztül. Az irtásoknak köszönhetően szép kilátásunk nyílt a völgyekre, a Csórréti víztározó kéken csillogó medencéjére.
A Nyírjes erdészház után hamarosan leérkeztünk a víztározó mellé. A turistaútról kicsit elkevertünk, viszont az erdőből rápillanthattunk a tóra. Majd visszatértünk az útra, amely a víztározó környékét elzáró kerítés mentén vezetett tovább. A lezárt főbejáratot sikerült a foghíjas kerítésen át megkerülni, és a műúton kényelmesen bejutnunk a gátig. Kutya kihasználta itt a lehetőséget és úszott egyet a tóban. Mi pedig gyönyörködtünk kicsit a kilátásban, aztán folytattuk túránkat a víztározó alól kivezető Nagy-patak mellé.
A völgyből egy enyhe emelkedő vitt fel a hegyoldalba, "Rakott úton" a Kecske-bércre. A szép kilátást ugyan eltakarták a fák, de szép köveket láttunk, és az út is érdekes volt. Az út végén még egy rövid, de húzós kaptatót kellett megmásznunk, de aztán nemsokára leérkeztünk a Farkas-kút forrásához, majd Sástóra.
A Sástó melletti réten előkészültünk, hogy a túrát még egy kis szalonnasütéssel zárjuk. Jó terv volt, csak azzal nem számoltunk, hogy fát nem találunk az erdőben. Szerencsénkre a szomszédos piknikezők kisegítettek, így lett tűz, majd villámgyors sütögetés. Hamar eltelt az idő, így szó szerint csak futó pillantást vetettünk a Sástóra, mert rohantunk buszhoz.
Ha fárasztó és nehéz hétvége is volt, de nagyon szép túrát tettünk, és sikerült feltöltődni az elkövetkező hétköznapokra. A kutyát illeti most a legnagyobb elismerés, szegény annyira kidöglött, hogy 2 napja moccanni is alig bír.
Képek a Picasa galériában.
