A Holdvilág-árok a Pilis egyik legromantikusabb helye, nekem kisgyerekkorom óta a kedvencem. A Vasas-szakadékban és a Cseresznyés-árokban még nem jártam, de felfedezésre érdemes - túraleírások szerint meghökkentő és lenyűgöző látványt nyújtanak. A Kő-hegy szélén álló Petőfi emlék- és kilátóhely alatti érdekes sziklaperemet alakja miatt Napoleon kalapjának vagy Gomba sziklának is nevezik.

Időpont: 2008.12.26 (péntek), indulás reggel 8-kor a Batthyányi téri HÉVtől.

A túrán a kuttyal együtt összesen 8-an lettünk. Jókedvű kis társaság gyűlt össze ezen a szép, karácsonyi napon. A közakarat a túrázás mellett döntött, így a szalonnánkat majd máskor sütjük meg.

Ezt az útvonalat jártuk be: Csigának október elején volt egy túrája, ami nekem is nagyon megtetszett. Az útvonal mint akkor: Pomáz, Kiskovácsi puszta - Holdvilág-árok - Karolina-árok - Lajosforrás - Cseresznyés-árok - Sás-völgy - Vasas-szakadék - Petőfi-pihenő - János-forrás - Pomáz, HÉV állomás.

Egy tévúttal és egy kis forrásnézős kitérővel a táv/szint kicsit több lett, kb. 15km/500m.

A Holdvilág-árkot én már jól ismerem, de nem tudom elégszer meglátogatni. Az út többi része igazi meglepetésekkel és szépségekkel szolgált. Az árok végén a bátrabbak megmászták a jégcsapokkal díszített vaslétrát, az óvatosabbak inkább a kerülő utat választották.

A Vaslétra fölötti Weiszlich-barlanghoz egy kis mese az 1969-es Pilis útikalauzból, mert Mirko is szokott mindenfélét hozzáírni a blogjában, és láttam, hogy az jó, tehát: a a 20 m magas andezittufa sziklafal aljában levő barlang a néphiedelem szerint Weiszlich rablóvezér rejtekhelye volt. Jelenleg régészeti feltárás alatt áll, a bejárat és környéke ezért le van zárva. De ha nem volna, akkor a bejáraton át függőleges aknába jutnánk, amely kis terembe vezet, ahonnan hirtelen töréssel újabb meredek akna nyílik a szabadba. Az üregben sokhelyütt látható az emberi kéz munkája, tágítás, lépcsőszerű kivágások formájában. A barlang - ha volt is eredetileg természetes ürege - a mai formájában jórészt mesterséges. A vízesés alatt tátongó két üreg is valószínűleg mesterséges eredetű.

Följebb, a Lajos-forrás alatt, a hármas-négyes útelágazás (P+, Z háromszög, P kocka) kicsit megtévesztett engem,  és egy határozott "egyenesen előre" felkiáltással, a jobbra-balra mutató jelzésekkel mit sem törődve, elindultunk az orrom után. Egyesek kicsit ijedve hiányolták a fákról a jelzéseket, de a bátrabbak megnyugtatták, hogy a jelzést hordozó fák biztos áldozatul estek a nemrégi fairtásnak. Hamarosan azonban megtaláltuk a (nem tervezett) Z háromszög jelet, és a Bölcső-hegy oldalában lefelé (innen nagyon szép kilátás nyílt a Bükkös-patak völgyére és Szentendre határára) követtük Lajosforrásig.

A turistaháztól a sárga jelzésre könnyen rátaláltunk, a turistaösvény a Lajosforrástól lefelé vezető szekérút mellett vitt néhány méterrel. A S+ lejjebb visszavitt erre a szekérútra, ahonnan a turistaösvény egy széles  erdei útkereszteződésen balra fordult, majd hamarosan (a Cseresznyés-árok kezdetének északi szélén) jobbra letért az útról, Csiga leírása szerint "a S+ eleninte normálisan, majd egy fiatalos bozótosban folytatódik, ami most nem gáz, csak majd nyáron lesz át6ol6atlan".

A fiatalosból kijutva a Cseresznyés-árok teljes szépségében tárult elénk. Lejjebb a Csepel-forrásból táplálkozó patakon átkelve a Sás-völgyben haladtunk tovább. A völgy alján láttunk egy műanyag vadetetőt, a fára felhúzva. (Én nem fényképeztem le, de Csiga 370 képe közül valamelyiken szerepel.) Itt elmélkedtünk egy sort a vadászok és vadak közti egyenlőtlen küzdelemről.

Nemsokára összetalálkoztunk a zöld barlang jellel, amin ismét felfele kellett kaptatnunk. Ezen érkeztünk a rövidke, de annál érdekesebb Vasas-szakadékhoz. Itt elidőztünk, jól megnéztük ezt az érdekes helyet. Az egész szakadék kb. 30 méter hosszú lehet, két karhossznyi széles, hatalmas, magas sziklafallal határolt  "zsákutca", mely egy víznyelőben, vagy lyukbarlangban végződik. Nem másztunk be felderíteni, ahhoz túl meredeknek tűnt.

(A régi  Pilis útikalauz szerint a Vasas-szakadék barlangja eredetileg nyílt sziklahasadék volt. A felülről behullott és összetorlódott sziklatörmelék alakította ki a mennyezetet. A 15 m hosszú hasadékbarlang mindkét vége nyitott.)

Utunkat folytatva a S jelzésen egy rövidke kitérőt tettünk a Csepel-forráshoz, itt hallgatva a  patakvölgyek megmászása után már eléggé korgó gyomrunkra rövid uzsonnaszünetet tartottunk, majd visszafordultunk a S+ és S útelágazásához. Hamarosan elértük a Kő-hegyi Czibulka János menedékházat, ahol egy gesztenyesütögető társasággal találkoztunk. 

Zsolti faggatta őket, hol szedték a gesztenyét, azt válaszolták neki, onnan nem messze van néhány öreg gesztenyefa, onnan. Csak keresztkérdések után derült ki, hogy a szüret néhány hónappal ezelőtt történt :) Érdeklődtek, merre tartunk, és kedvesen megmutatták nekünk, a Z jelzés merre megy tovább, így aztán már keresgélnünk sem kellett.

Szerencsénkre a menedékház nemcsak, hogy nyitva volt, de jó meleg volt benn, kaptunk forralt bort és a kutyát is elrejthettük az asztal alá :) Így hát pihentünk itt egy rövidkét, mielőtt utunk végére jártunk volna.

Háromnegyed 3 körül indultunk tovább a Petőfi-pihenőhöz. Gyönyörködtünk a kilátásban, én kiköveteltem egy csoportképet. Innen már csak lefelé kellett mennünk. Nemhiába szeretem én annyira a patakvölgyeket, Zengő-völgy is vadregényes látványt nyújtott. Dorka Kutya ivott a János-forrásból, nekünk meg eszünkbe jutottak (aznap is) névnapos János nevű ismerőseink, és boldog névnapot kívántunk nekik.

Nagyon ügyesek voltunk, mert az irányító táblán jelzett "szintidőn" belül, kényelmesen elértük a fél5-ös HÉV-et, amivel hazatértünk.

Fotók a túráról: saját képeim a Sétafika galériában, Csiga képei a koraőszi túráról.

A szalonnasütős tervet nem felejtjük, amint az időjárás engedi, ezt is megvalósítjuk:
A Holdvilág-árokban sütögetünk (valahol itt a kép helyén), majd továbbtúrázunk a Karolina-árok mentén. Lajosforrás alatt a Csikóvárakról nézzük fenn a csillagos eget, lent Szentendre és Pomáz pislákoló fényeit, onnan sétálunk be Pomázra. (ez a változat: 11 km táv / 410 m szint)