Kirándulás, túra ingyen szervezéssel

Haverok, bulik, hegyek

Túraleírások, közös események kihirdetése a nagyvilágnak. Remekbe szabott élménybeszámolóim gyűjtőhelye, hogy mindig mindenki megtalálja.

Képek helye

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Simon-Júda túra Burdában (2008.10.11.)

2008.10.11. 16:44 skeramajom


...amelyből kiderül, hogy a Burda nem csak egy szabás-varrás magazin

Már korábban kíváncsian nézegettem a Börzsöny térkép sarkában azokat a dombokat, melyeket az Ipoly (és az országhatár) választ el gazdájától. Addig töprengtem a menjünk-ne menjünk, ha menjünk, hogyan menjünk kérdéseken, mígnem egyszer csak egy új túravezető, Marci meghirdetett egy oda vezető túrát a Sétafikán.
Nagyon megörültem neki, és reméltem, semmi nem fog távol tartani a részvételtől.

A túra előtt pár nappal, az északi vasúti híd javítása miatt a találkahely a Margit-hídhoz helyeződött át. Reggel jóidőben értünk oda tesómmal az ideiglenes vasútállomáshoz, de csodálkozásomra senki nem várt még ott. Ácsorogtunk a hajnali hidegben, végül felszálltunk a vonatra. Néhány perc múlva kisebb siserehad tolult be a vasúti kocsiba, ahol a fényképről ismerősnek tűnő túravezető mögött Szamira és Marcsára ráismerve megkönnyebbültem, hogy nem egyedül fogjuk megmászni a távoli hegyeket. (És az is kiderült, hogy a találkozó meghirdetett helye a híd alatti aluljáróban volt.) Vígan telt az út Esztergomig, Marcsa arra is rájött közben, hogy Marcival már összefutott a Sétafikás csapat a nemrégi Zsámbéki túrán.

Esztergomban sűrű köd és hűvös idő fogadott bennünket. Kirakott mindenkit a vonat, és hirtelen tömeg lett Marci körül, egyre-másra csatlakoztak a társasághoz újabb túratársak. (20-ig bírtam számolni a létszámot, aztán elfogytak a lábujjaim is. :) ) Az állomásnál néhányan sorba álltunk a WC-hez, de az ezzel okozott közfelháborodás miatt dolgunk végezetlenül elindultunk Párkány felé.

Eleinte aggódtunk, hogy nem sokat fogunk látni a panorámából, de vigasztalt, hogy sejtelmes ködben fényképezhetjük a Mária-Valéria hidat. Közben küldtük az ég felé a pozitív energiákat, az idő pedig ennek hála fokozatosan derült, melegedett. Szinte elröpült az idő, amíg átértünk Párkányba. A Fő téren és környékén ébredezett a Simon-Júda napi kirakodóvásár, a társaság itt szétszéledt. Én valutaváltás után azonnal lecsaptam egy keramikus standjára, hogy bögregyűjteményem szaporítsam. Csak sorrendben ezután eredtünk a biológiai szükségleteket kielégíteni, a vásáros utca végén levő büfésekhez. Néhány túratárssal találkoztunk itt, míg mások mézborral alapozták meg a túra jó hangulatát.

A társasággal egy óra múlva találkoztunk, hogy aztán együtt még egyszer átvágjunk a vásáron autóbuszállomáshoz. A buszvezető szerintem pályafutása során nem adott még ki annyi jegyet, amennyit most sorban, ahogy felszálltunk. A társaságunkon kívül, talán ha 3-an ültek a buszon, a vezető pedig marhára unta, hogy a sok hülye turistának mind ugyanolyan jegyet kell kiadnia (és még azt se mind tudja, hova utazik). Pillanatokon belül átértünk a busszal Garamkövesdre, a túra kiinduló- és célpontjára. Marcsa kifogásolta is, hogy erre a pár perces útra minek szálltunk buszra, aminek a végén jól megitta (-tuk) a levét, de ne szaladjunk ennyire előre.

Bekukucskáltunk egy kicsit a falu templomába, Marci tartott egy rövid helyismereti kiselőadást, lefotóztam a templom melletti levő kopjafát, majd a felszálló ködön áttűző napsütésben nekivágtunk a meredek hegyoldalnak. Szuszogtunk is rendesen, de hamar elértünk egy szép kilátópontot, ahonnan a dombra kicsit felmászva beláttuk a még részben ködbe burkolózó környéket. Az út elejét csodás kilátópontok tarkították, az egyiknél közelről tanulmányozhattuk a vulkáni működés maradványait.

Nemsokára elágaztak a turistajelzések, Marci töprengett kicsit, hogy arra menjünk, amerre az élbolyt küldte, vagy inkább a másik irány lenne jobb. Végül a körtúrát az óra járása szerint folytattuk a többiek után, egy kényelmes szekérúton, majd egy keskeny betonúton. Az út könnyen járható és követhető volt, így kicsit több részre szakadtunk, hogy ki-ki a maga tempójában kényelmesen haladhasson. A műút végén egy Ipel nevű erdei kulcsosháznál pihenőt tartottunk, és összegyűjtöttük erőinket az út folytatásához.

Kidőlt fákkal vadregényesített, meredek hegyoldalban ereszkedtünk le egy kiszáradt patak völgyébe. Helemba nevű község határában az út mellett, egy kikericsekkel tarkított mezőről láthattunk érdekes, löszfalnak látszó sziklákat a szemközti hegy oldalában. Hamarosan leértünk a faluba, ahonnan az autóút mellett, a Duna mentén vezetett egy darabon a visszaút. Néhányan eluntuk az aszfalton kószálást és vonzott a kilátás, úgyhogy kimentünk egészen a folyópartra. Itt fényképeztünk és gyönyörködtünk egy kicsit, és egy darabon a kavicsos parton tettük meg az utat.

Mielőtt visszamásztunk volna a hegyre, elbúcsúztunk a csapat egy részétől, akik mivel későre járt, inkább visszabuszoztak Párkányba. A többi elvetemült turistával mindenre elszántan a folytatás mellett döntöttünk. Egy darabon a síneken, majd hegynek fel, majdnem függőleges emelkedőn. Azért megérte a fáradságot, mert aki bírt körülnézni, csodás erdőben, sziklákban gyönyörködhetett, és a gombászók is gazdag zsákmányra leltek. A kaptatónak a turistautak elágazásánál lett vége, ahonnan az odafele megjárt útra tértünk vissza. Naplementére érkeztünk vissza a sziklaormokhoz, ahonnan most már láttuk Esztergomot és a Bazilikát, a kanyargó Duna fölött lenyugvó napot és a felkelő holdat. Sötétedés alatt ereszkedtünk vissza Kovácspatakra.

Innen kezdődött a túra kalandos része. Marci nézte-nézte a buszmegállóban a menetrendet, és nem akarván hinni a szemének, még a helyi „kultúrházba” (kocsmába) is elszaladtunk megérdeklődni. Hát bizony az a 7 órás busz csak hétköznap közlekedik. Pedig Marci esküdözött, hogy tavaly bizony még azzal mentek haza :) Mit volt mit tennünk, nekiindultunk gyalog az útjelző tábla szerint 6 km-es útnak Párkányig. Sötétben, az autóút mellett. Közben ketten stoppoltak fuvart maguknak, ők megúszták a plusz kilométereket. Nagyon jó időt futottunk, de az aszfalttúra kissé megviselte a lábunkat, így egy félórás pihenőt szavaztunk meg magunknak Párkányban. Úgy hittük, hogy az esztergomi vasútállomásig félóra alatt (plusz 10 perc ráhagyással) kényelmesen lesétálunk majd.

A találkozóról Zolival sikerült pár percet késnünk, így loholva eredtünk a többiek után, akik már elindultak. Mire beértük őket, kiderült, hogy együtt loholunk tovább, különben nem lesz elég az a félóra. A vasútállomásra szó szerint befutottunk (kivéve Szamit, aki már csak húzta a lábát), elfáradva, de nagyon jókedvűen, végszóra szálltunk fel az utolsóelőtti, 21:09-es vonatra.

Marci beszámolója a Sétafikán itt, illusztráció: Marci, Marcsa, Szami és az én képeim.

1 komment

Címkék: kirándulás esztergom burda párkány

A bejegyzés trackback címe:

https://skeramajom.blog.hu/api/trackback/id/tr7734767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása