A Tipográfia turistaegyesület Csiga becenevű túravezetője által szervezett éjszakai túrára 19-en találkoztunk össze este fél7 tájékán Nagykovácsiban. A csapat nagyja busszal érkezett, és már várt ránk a túravezető Csiga, Mars és Klau. Az összeverődött társasággal egyhamar megtöltöttük a Trendl-ház kerthelyiségét. A vendéglőben gyorsan besöröztünk, aztán útnak eredtünk - egyáltalán nem csigatempóban - utunk első állomásához, a Csergezán-kilátóhoz. A Nagy-Kopasz szép, favázas kilátóját 2006 őszén adták át a természetjáróknak. Csergezán Pál természet- és vadászfestőről nevezték el, akinek kedvenc helye volt, és a közelben is temették őt el.
A kilátó tornyából vártuk a naplementét, amely a várakozásoknak megfelelően szombat este fél9 tájt be is következett. A hegyek mögött lenyugodott nap utolsó sugarainál, sötétedés közben értünk a Tarnai-pihenőhöz. A kopár hegyoldalból szintén gyönyörű panoráma tárult elénk. Itt Nemesnagy Ágnes után láttunk-láttunk lappantyút, madarász túratársunknak köszönhetően, aki felhívta figyelmünket jellegzetes hangjára.
A telihold alatt, jelzett és jelzetlen utakon folytattuk utunkat a Fekete-fejet megkerülve, majd a zeneszótól hangos adyligeti country club mellé. Röviddel éjfél után érkeztünk a Kis-Hárs-hegy nemrég felújított és átadott kilátójához. A kilátó állapota 2000 óta annyira le volt romolva, hogy 2006-ban le is zárták. Idén tavasszal kezdték meg felújítását, és szerencsénkre pont a túránk előtti héten adták át. A kilátó tetejéről az alvó város pislákoló fényeiben gyönyörködhettünk.
A kilátó alatt szépen kiépített szalonnasütő- és pihenőhelyet találtunk, így hát közfelkiáltással ide szavaztuk meg a túrára tervezett szalonnasütés helyét. Üggyel-bajjal, spirituszkockával, faszénnel, szárazlevéllel és ágakkal hamarosan sikerült tüzet csiholni. A tűzmesterkedés közben öcsémnek sikerült elhagynia a sötétben a fejlámpáját. Miután sehol nem találtuk a földön, hiába kerestük, még arra is gondoltunk, azért égett olyan jól a tűz, mert beleesett. :( Szóval aki hamuban sült fejlámpát találna a tűzrakóhelyen, az a mienk volt.
Az éhesebbek már a lángok fölött kezdték sütni sütnivalójukat, de a türelmesebbeknek sem kellett sokáig várniuk, hogy a parázshoz hozzáférjenek. Sütögetés és falatozás után gondosan eloltottuk a tüzet és továbbindultunk. Következő állomásunk a Nagy-Hárs-hegyi Kaán Károly-kilátó volt. Ennek megmászását a fáradtabbak kihagyták, ők továbbmentek Szépjuhásznéhoz, és ott várták be a csapatot.
Innen együtt folytattuk tovább utunkat, talán a legnehezebb szakaszon, mert a völgyből hosszabb mászás következett a véghez, a János-hegyi Erzsébet-kilátó csúcsára. Már 4 óra előtt, hajnalhasadásra fel is értünk. A kilátót éjjelre bezárják, nekünk külön kérésre nyitották ki hajnalban. Csiga a kilátó őrének egy kis itókával kedveskedett a korai ébresztésért cserébe.
Az erős szél majdnem lefújt minket a tetőről, azonban a szép kilátás és a hajnali fények kárpótoltak érte. Az egyre világosodó, de felhőkkel borított ég alatt néhányan már el is vesztettük a reményt, hogy a napkorongot látni fogjuk. A kevésbé kitartóak fel is adták, és előbb hazamentek. De a kemény mag még várt egy kicsit a kilátó aljában. Pont mikorra mi is feladtuk volna, Csiga szólt a toronyból, hogy mégis kel a nap. :) Erre még gyorsan felszaladtam az első emeletre fényképezni.
Az esemény után Marstól és Klautól elbúcsúztunk - ők visszasétáltak Szépjuhásznéhoz - mi pedig Csigáékkal a Normafától buszoztunk hazafele.
Reggel 7 óra tájt hazaérve ránk még várt a kutya, vele még a túra utáni ráadásként tennünk kellett egy korareggeli séta-kört is.
Zárómondatként szeretném a magam és a többiek nevében megköszönni Csigának ezt az érdekes és látványos túrát, a napot a holdat és a csillagokat, amik legszebb fényükben pompáztak az éjszakai vándorok gyönyörűségére.
További képek a Sétafika galériájában láthatók.