Életem első vízitúráján vettem részt a soroksári Dunaágon. Ez a mellékág a Csepel-szigetet kelet felől szegélyezi. A főágtól gáttal van elválasztva, szinte állóvíz. Dunaharasztiig mentünk HÉV-vel, ott vettük át a kenukat. Először lefelé eveztünk, aztán be egy kicsit a nádas közé, majd a folyóág sziget felőli szélén, baloldalról nádassal, jobboldalról a szárazföldön horgásztanyákkal szegélyezett vízi ösvényen. Nagyon szép volt, láttunk vízi-vadmadarakat is, a szárcsákat megismertem, a többire rácsodálkoztam. Meg vízililiomokat is láttunk.
Sajnos a fényképezőgépem nem vittem, nehogy megfürdessem, de van néhány kép a Békatutaj honlapon és Jutka fotógalériájában (itt a blogban Jutka képei). Fölfelé egészen Szigetszentmiklósig eveztünk. A parton találtunk egy kis büfét is sörrel meg fagyival, első utunk oda vezetett. Ebédre Máté, a túravezetőnk bográcsolt nekünk fincsi paprikáskrumplit, addig Jutka megmutatta nekünk a szigetszentmiklósi „Sétaút a Dunán” tanösvényt, ami a vízből kikotort üledékből összerakott kis nyúlvány, meg lehet nézni az úszóláp szélét, meg sétálni a nádasban. Mire visszaértünk elkészült az ebéd, jól bekajáltunk, aztán hagytuk leülepedni, csak hevertünk tele pocakkal a parton.
A szieszta után útnak, azaz víznek eredtünk. Megkerültük a tanösvényt immár a vízen, és a Duna ág szélesebbik részén eveztünk vissza Dunaharasztiba.