Ugyan tavaly is itt töltöttük a húsvétot, de a sok érdekes helybe, látnivalóba a téliesre fordult időjárás és a szűk 3 nap adta időkeretünk okán éppen csak belekóstolni tudtunk. Azt már akkor tudtuk, Csesznekre muszáj lesz újra visszatérnünk.

Ezért az ideit megtoldottuk még egy nappal, hogy egy 4 napos hosszú hétvégén jó sok mindent megnézhessünk. A húsvét sokaknak családi program, nem is tolongtak a jelentkezők egészen március végéig, amikor hirtelen feltámadt az érdeklődés. Így lett útitárs is, autó is, utóbbinak köszönhetően kicsit átszabhattam a programot.

Igyekszem beszámolni minden apró részletről, hosszú lesz a rizsa, ha unjátok, lapozzatok, ha nem, akkor olvassatok...

Az első nap

Sándor és párja Anna értünk jöttek péntek reggel, hoztak egy jó nagy autót, amibe 5-en is belefértünk. Velük és Verával indultunk a házunk elől reggel egyenesen Zircnek. A terv szerint 10 óra tájt rendben le is értünk. Először a Reguly Antalról elnevezett műemlékkönyvtárat látogattuk meg. A megtekinthető termekben egy néni vezetett minket körbe – szegény eléggé bele lehetett fásulva a mondókájába, mert a „kötelező szöveget” úgy mondta, mint egy gép, érdekességeket ugyan mesélt a könyvtárat velünk együtt látogató érdeklődő párnak, minket bakkancsosokat annyira nem talált szimpinek, hogy külön mutogasson. Bár a kérdésekre tényleg rendesen válaszolt. A műemlékkönyvtárat az Országos Széchenyi Könyvtár gondozza, azt ma is aktívan használják a kutatók, bámulatosan szép és érdekes könyvek vannak benne, pl. az eredeti Werbőczy féle Hármaskönyv. Fényképeztem is bőszen, amennyire vaku nélkül bírtam.

A könyvtár után megnéztük a Bakony Múzeumot, ez is az apátság épületében van. Bemutatja a Bakony növény- és állatvilágát, bogarakat, ásványokat. És egy másik épületben mamutcsontvázakat nézhettünk meg. Jó nagy dögök voltak.

A kul-túra program után az arborétumban néztünk szanaszét. A vasútállomás felé eső mellékbejáraton mentünk be, és kis körsétát téve a főbejárat felé eső tónál fejeztük be a sétát. Fényképeztük sokat a szép növényeket, közben sütkéreztünk a tóparton és söröztünk a büfében.

Ebédidőre jól megéheztünk, és mivel aznapra kissé kevés elemózsiát csomagoltunk, kerestünk táplálkozóhelyet. Az arborétumban érdeklődtem, ajánlottak is egy közeli vendéglőt. A főút mellett kicsit zajos volt ugyan a teraszon, de nagyon finom ebédet ettünk, egészen szolid áron.

Ebéd után továbberedtünk felderíteni a csetényi pálinkafőzdét, amiről a Vendégváró útikönyvsorozatom vonatkozó kötetében olvastam. Csetény egy kis bakonyi falu, Zircről Csesznek felé kis kitérővel útba tudtuk ejteni. A pálinkafőzdét egy családi vállalkozás üzemelteti, fatüzelésű, eredeti rézüstben főzik magyar hagyomány szerint szigorúan 50 fokos gyümölcspálinkákat. A családfő, Varga László kísérletezte ki, hogyan lehet mindenféle erdei gyümölcsből pálinkát főzni. Nagy szerencsénk volt, mert bár a család tagjai aznap mind házon kívül voltak, de éppen akkor érkezett oda a főzdéhez egy másokkal megbeszélt találkozóra a családfő-cégtulajdonos lánya, aki kedvesen körbevezetett minket, és mesélt a pálinkakészítés mesterségéről. Sándor még Zircen átadta a kormányt Verának – aki antialkoholista lévén a nap hátralevő részére ellátta a bulisofőri szolgálatot. Így Sándorral együtt kóstolgattunk a finomabbnál finomabb pálinkákból.

A faluban a család üzemeltet egy cukrászdát is, itt alkalmunk nyílt további kóstolgatásra, és vásárolni is tudtunk otthonra és ajándékba a finomságokból. A pálinkákat egyedi, gravírozott üvegekbe töltik, kapható 2 dl és 0,5 l-es kiszerelésben, kitűnő ajándékozásra is.

Estefelé érkeztünk meg a szállásunkra, ahol a háziasszony hamarosan finom vacsorát tálalt nekünk. Persze miután pukkadásig ettünk magunkat délután Zircen, nehéz dolgunk volt, de azért hősiesen megküzdöttünk a vacsival.

Második nap

Reggel 7 óra előtt kivert minket az ágy: madárcsicsergés helyett motorosfűrész zúgására ébredtünk. A szomszéd telekre hatalmas rakás fát hoztak, amit idejekorán nekiláttak feldolgozni. Verának ekkorra betelt a pohár egyrészt az „alkoholista” bagázzsal, másrészt, hogy a hétvégi pihenője kútba esett. Ő lelécelt Füredre, Sándor és Roland elszaladt még egy kis kajáért a túra elemózsiacsomagját kiegészíteni, és megvártuk Jutkát, aki aznap reggel csatlakozott a társaságunkhoz, a Veszprémből érkező túratársakat felszedve útközben, Katit és Tibit. A vidám társasággal útnak indultuk az Ördög-árok felfedezésére.

Mivel én sem szeretek mindig ugyanarra menni, a tavalyi túraútvonaltól eltérően, idén az ellenkező irányból, a piros jelzésen indultunk. Először kis kitérőt tettünk a Kőmosó-szurdokhoz, ahol a vállalkozó kedvűek láncokba kapaszkodva juthattak tovább a szurdokon a patak fölötti meredek hegyoldalban. Az út végén még egy kis barlanghoz is fel lehetett mászni. Innen visszatértünk a vár alá, és elkezdtük a túrát az Ördög-árok felé. Megígértem a társaságnak, hogy az út nem lesz nehéz, ez így is volt addig, amíg az árokhoz nem érkeztünk. Az eleinte száraz patakmederben sok kidőlt fa, és nagy kövek nehezítették a haladást. Az Ördög-gátnál már víz is került a lábunk alá, itt többemberes sziklákkal tarkított vízeséssel kellett megküzdenünk. A nehézségek ellenére azért mindenki sikeresen vette az akadályt. A völgy hamarosan kiszélesedett, a patak is elcsendesült, és tovább vándoroltunk a Kő-hegyen át. Útközben gondolkodtunk egy kis kitérőn Gézaházára, de Katinak és Tibinek el kellett érnie a visszabuszt Veszprémbe, ezért inkább kihagytuk, és a Kő-árkon át egyenesen Csesznek felé vettük az irányt.

A várhoz visszaérve nagy meglepetésünkre Marsba és Klauba botlottunk, akik másnap reggel szándékoztak rajtunk ütni, de jól lebuktak :) Persze jót söröztünk együtt a vár alatti vendéglőnél. Tibinek és Katinak sajnos hamarosan el kellett búcsúzniuk, és mentek a buszukhoz. Jutkával még gyorsan körbeszaladtunk megnézni a kilátást a várból. Este vacsora után Mars és Klau még átjöttek látogatóba, az eszem után volt iszom is, és persze dínom-dánom. Frissen bontott Tokajiból és Egri Merlot-ból, hazulról hozott nyuszis kisüstiből.

Harmadik nap

Szombaton sikerült az összes fát felaprítani a szomszéd telken, így nyugalmunkat tovább már semmi sem zavarta. Jutka az estét velünk töltötte, reggel jött utánunk párja Sanyi: ezzel két Nagy Sándor került a csapatba. :) A MÁV ismét villantott, Sanyi vonata Budapestről Veszprémig mintegy félórát késett, de szerencsére a csatlakozás megvárta. Jutka kényelmesen meg tudott velünk reggelizni, majd érte ment autóval Bakonyszentlászlóra.

A túra elején csatlakozott hozzánk Mars és Klau is, jó hangulatban vágtunk neki az Aranyos-völgynek. Az amúgy jól járható utat most megnehezítette az el nem takarított, kivágott fák kerülgetése. Azért ha kissé botladozva is, de elértük a Cuha-völgyet, a szép táj mindenkit kárpótolt. Elsétáltunk a Porva-Csesznek vasútállomáshoz, ahol megpihentünk falatozni.

Az út innen folytatódott a Cuha mentén és azon által, a turistaút többször keresztezte a patakot. A vízállás annyira nem volt alacsony, hogy száraz lábbal biztonságosan át lehessen kelni. Én a tavaly bejárt utat választottam, és az első kivételével inkább megkerültem az átkelőket. A többiek inkább akrobatikáztak a köveken ugrálva, és engem emlegettek, hogy aznapra „babakocsival és járókerettel is könnyen járható” utat ígértem. Persze, de száraz lábat azt nem :)

A sétaút végén megpihentünk a Kőpince-forrásnál. Úgy láttam, a társaság még bírja szuflával, hát nem fordultunk el a Zörög-hegy felé, hanem tovább követtük a Cuhát. Szép tájakon, kényelmes út vitt tovább, mígnem elértünk egy újabb völgyet, ahol a Cuha egészen összeszűkült, és szurdokot alkotott. Csodálatos, gyönyörű volt, én alig tudtam betelni a látvánnyal. Eleinte meredek hegyoldalban vezető keskeny ösvényen haladtunk, majd sziklák állták utunkat, és a patakon újra- és újra át kellett kelnünk. Se babakocsi, se járókeret nem lévén, saját lábúlag. A vízkeresztségen majdnem mindenki átesett, talán csak én úsztam meg szárazon. Roland már a végén rá se hederített és térdig vízben gázolt a patakban. Szegény Annának alaposan meggyűlt a baja az akadálypályával, neki Sándor és Mars segítettek az átkelésben.

A szurdokot elhagyva hamarosan kiértünk az Ördög-rétre, ahol kiadós pihenőt tartottunk. Innen kisétáltunk a Csesznek felé vezető műútra, sajnos tömegközlekedés híján ezt a mintegy 3 km-es aszfalttúrát gyalog kellett megtennünk. Az aszfalt ellenére is szép út volt :) a végigmentünk Bakonyszentkirály faluján, végül Csesznekre visszaérve közös „sétafikás” kézfogással búcsúztunk Jutkától és Sanyitól, akikre még várt egy kiadós autóút hazáig.

A hosszú túrában mindannyian jól elfáradtunk. Marsék ugyan még ígérték, átnéznek hozzánk az este, de fáradtak voltak hozzá, így Annával és Sándorral hármasban néztünk az egri borosflaska fenekére.

Negyedik nap

Nem kíméltem a bandát az utolsó nap sem. Sándor autójának hála, átterveztem az eredeti programot, és a veszprémi városnézés helyett Bakonynánáról tettünk egy közepes távú túrát. Harmadik napi túrára kicsit sok volt, csak halkan és lefelé kerekítve mertem mondani a népnek a túra hosszát, mert ha meghallják, elküldenek melegebb éghajlatra, ahelyett, hogy velem túráznának.

Az Országos Kéktúrán a Galya-patak mély, néhol sziklafalakkal határolt völgyének oldalában a Római-fürdő nevű helyi látványossághoz érkeztünk, mely egy vízesés, bazinagy sziklákkal körítve. A szép idő és a rossz gazdasági helyzet rengeteg sétálót csalogatott ki a természetbe. Elszomorított azonban, hogy sokan autóval jöttek be a földutakon a közeli falvakból, hogy a piknikhez még egy könnyű sétát se kelljen tenniük.

Roland kicsit lázadozott, de Mars rádumálta folytatásra, így hát mindnyájan tovább bandukoltunk a patak mentén Jásdig. A csapatnak megígértük, hogy az útba eső kocsmáknál hosszabb pihenőket fogunk tartani, hogy bírják a továbbutat, és ha valaki fel akarja adni, akkor ott megvárhatják, míg az önfeláldozó sofőrök visszamennek értük. Ezért bár Jásd előtt, a falu szélén levő kálvária alatt hosszabb pihenőt tartottunk, de besétáltunk még a helyi eszpresszóhoz is, ahol nem csak folyékony kenyérrel láttak el bennünket, hanem finom velős pirítóst is vételezhettünk.

Újult erőre kaptunk, amire szükségünk is volt, hosszú emelkedőn kellett megtennünk az utat a Tési fennsíkra. Eléggé igénybe vette a csapatot, de mindenki hősiesen megküzdött vele. Szerencsére megérkeztünk után rögtön egy „erdei presszó”-ba botlottunk, a teraszán kifújtuk magunkat, majd végigmentünk a hosszú falun a szélmalmokhoz. Egy kis kovácsműhely bemutató volt ott, meg két malom. Az egyiket kívülről lehetett szemügyre venni, a másikat belülről is megnézhettük. A malom jó 30 centis kulcsát egymásnak adtuk a többi látogatóval, mert az utolsónak kellett bezárnia, és kivinni a bejárathoz.

A falu végén az utolsó vendéglátóipari egységnél felajánlottam a gyengébbeknek a kiszállási lehetőséget, de a sofőrök beintettek, és nem vállalták a visszafuvart. Így kénytelen-kelletlen mindnyájunknak tovább kellett túrázni.

Tésről szép bükkösben vezető, könnyű, lejtős út vitt vissza a Galya-patak völgyébe. Útközben még egy kis medvehagyma lelőhelyre is akadtunk. A Római-fürdő fölött visszatértünk a Galya partjára, és arra amerről jöttünk, mentünk vissza Bakonynánára. A falu határában lemaradtam, hogy művészi fotográfiát készítsek a prémmalomról. A hely gazdája is szóval tartott néhány mondat erejéig, majd futólépésben eredtem a többiek után.

Elbúcsúztunk Klautól és Marstól, aztán hazaindultunk. Mi 9 óra után kevéssel értünk haza, tesóm nem volt otthon, még járhattam egy kört a kutyával is.

Begyűjtöttem 3 vízhólyagot és némi izomlázat, és feltöltöttem a napelemem a következő vasárnapig. A szép tájak szép időben, és a jó társaság feledtette a néha nehéz, néha hosszú túrák fáradalmait. Örülök, hogy legalább végszóra összegyűlt a csipet-csapat, nagyon jól éreztem magam veletek, és a visszajelzésekből úgy látom, a többiek is hasonlóképp.

A túrák statisztikája:

1. túra: Bakonyszentkirály/Csesznek - Kőmosó-szurdok - Ördög-árok - Kő-hegy - Kő-árok - Cseszneki vár - Csesznek - Bakonyszentkirály
táv: 16 km, szintemelkedés 560 m, összes menetidő: 7 ó 15 p

2. túra: Bakonyszentkirály/Csesznek - Aranyos-völgy - Porva-Csesznek v.á. - Cuha-völgy - Vinye, Kőpince-forrás - Zsidó-rét - Alsó-Cuha-szurdok - műút - Bakonyszentkirály
táv: 20 km, szintemelkedés: 480 m, összes menetidő: 9 óra

3. túra: Bakonynána - Római-fürdő (vízesés) - Galya-patak mentén - Jásd - Tés - (kovácsműhely, szélmalmok (Malom-múzeum)) - Bakonynána
táv: 18 km, szintemelkedés: 520 m, összes menetidő: 8,5 óra

Mars beszámolója, és képek a túráról: Kati, Jutka, Tibcsi és a saját fotóim