Elöljáróban:
Szlovákiába, Selmecbánya környékére utaztunk október 23-26-ig hosszú hétvégére. Utunk célja, Szklenófürdő (Sklené Teplice) egy picike kis falu a Selmeci hegységben, Selmecbánya fölött. A faluban termálfürdő, az egyik egy kisebb kb. 40°C-os forróvízű "parenyica" barlangfürdő, a másik részén két különböző hőfokú fedett termálmedence + meg szokták tölteni télen is a mellette levő strand kis medencéjét is forró vízzel - amiből sötétedés után gyönyörködni lehet a csillagokban.
2005-ben látogattunk először erre a helyre a barátaimmal, és annyira megkedveltük, hogy azóta minden évben eljövünk. (Igen, felmerült a kérdés, mikor is jártunk itt, mert már nem is emlékeztünk pontosan, hát íme: 2005.03.12-15, 2005.10.29-11.01, 2006.04.30-05.01 és 2007.04.07-09.)
A legfőbb vonzerőt a ház jelenti, mely minden jóval fel van szerelve (csapolt sör, darts, fedett grillező terasz, zenegép, DVD), ami a mulató ifjúságnak kell. Még társasjátékok is vannak - igaz, szlovák nyelvű - de mi is hozunk mindig magunkkal egyre nagyobb számmal.
Persze látnivaló is akad bőven a környéken, még mindig akadnak felfedezésre váró látványosságok. Közel van a gyönyörű Selmecbánya, amely az Unesco világörökség része. Útba esik a Zólyomi vár és környéke. A közeli hegyekben pedig kisebb-nagyobb túrákat lehet tenni. A lombos erdő október vége táján különösen szép.
Az idei programot jó előre kitörpöltem és Suzy barátnőm szlovák-magyar közvetítésének segítségével előkészítettem, hogy lehetőleg minden gördülékenyen menjen, és a környék újabb szépségeit fedezhessük fel.
A programról és élményekről:
Okt. 23. Csütörtök: utazás Budapest – Szklenófürdő
Reggel 9, Újpest-Városkapu metróállomás (és vasútállomás) melletti parkoló. Mindenki jó időben, legalább negyedórával indulás előtt megérkezik. Kivéve Szidit és Robit, akik 9-kor indultak otthonról és sikerült 20 perc késéssel befutniuk. Megérkeztük után sebes iramban nekieredtünk Szlovákia felé.
A falut Selmecbánya felől közelítettük meg egy kisforgalmú, gyönyörű völgyekben vezető kacskaringós autóúton. Bár egyszer mégiscsak megálltunk tankolni, és Lacit is lekapcsolták a rendőrök, mert nem égett a lámpája, mégis sikerült pontban 12:05-re, terv szerint megérkezünk a szállásunkra. Elfoglaltuk a házat, majd hamarosan befutott Petiék autója is szállítva Böbét, Jocót és Ildit.
Beköltözés és rövid falatozás után a társaság mászó kedvű tagjaival nekivágtunk a híres-neves vár meghódításának. Útközben bejelentkeztünk a fürdőbe, ha nehezen is, de sikerült magunkat megértetni csekélyke némettudásunkkal a recepciónál.
A hegytetőn némi csalódást okozott a társaságból először idelátogatóknak is, hogy a várva várt vár tényleg nem látszik ki a földből, de kárpótolt a kissé ködös időben felsejlő panoráma. Lefelé menet elszalasztottuk a turistaút leágazását, kicsit tovább vezetett minket egy szekérút, de legalább érdekes köveket-sziklákat láttunk. A turistaútra visszatérve lejjebb az élen járók a fölöttünk vezető ösvényen futó szarvast csodálhattak meg. A faluhoz vezető autóúthoz érkeztünk le, a helyi Koliba (szlovák "csárda", vendégfogadó, étterem) mellé. Szemben a délutáni nap csodás fényben világította meg a sziklás hegyoldalt, ami megihlette a fotósokat.
Roland és Robi közben elmentek bevásárolni, a lustábbak megfáradt munkások a ház tüzét őrizték és bemelegítettek az éjjeli társasjátékpartikra.
Vacsorára Roland finomságokat remekelt nekünk már az első napon, érdemei elismeréseként Barni többször megkérte a kezét :)
Okt. 23. Péntek: kirándulás Vyhne-ről, a 2005-ös túra befejezése
Vyhne légvonalban szomszédos falu Szklenófürdővel, csak néhány hegy áll közben. Rövid autóúttal közelítettük meg a helységet, ahonnan körtúrát lehet tenni a hegyekben. 2005 őszén emlékezetes kirándulást tettünk erre, amelynek végén a korai naplemente után a teljes sötétség ért bennünket az erdőben, és a körzeti rendőröknek kellett kihozni minket. Az akkori túracsapatból Szidi tartott velünk most, ketten nosztalgiával idéztük fel az élményeket, és kerestük a túraútvonalon az ismerős pontokat.
A korábbi túrán még sok gondot okozott nekünk az elhanyagolt jelzésfestés, amelyek most az út nagyrészén nagyon jól követhetőek és szépen felújítottak voltak. Sajnos nem sikerült megkeresni és megtalálni azt a sziklaormot a hegyoldalban, ahova akkor letértünk, és a völgyekre nyíló kilátásban gyönyörködtünk (baloldali kép). De így legalább lesz még miért visszatérnünk ide.
Megtaláltuk viszont azt a helyet, ahol 2005 őszi túránkon a sötétben táborozva vártuk a felmentő sereget. Akkor kicsit letértünk a turistaútról, és most a térképen már korábban kiszemeltem, hol lehetett ez annak idején. Az élboly idén is túlszaladt annál az elágazásnál, én meg hagytam őket. Böbe közben elmondta, hogy a bükkerdő lombja szinte teljesen összezárul, és nagyon kevés fényt enged be, így lehetett vaksötét az éjszaka. Szidi pedig megmutatta, hol táborozhattunk:
.jpg)
Innen világosban már könnyen elnavigáltam tovább a falu fele. Egyhamar el is értünk volna az autóhoz, ha nem szalasztunk el egy elágazást. A nagy sietségben viszont túlmentünk, így jó párszáz méterrel meghosszabbítottuk a gyalogutat. Az idő sürgetett, vissza kellett érnünk időben, mert estére fürdőzést terveztünk. Szidi és Peti előresiettek és fürgén elszaladtak az autókért, addig a többiekkel megvártuk őket, közben egy kisboltban bevásároltam a helyben gyártott Sitnan és Steiger sörből.
Pont időben értünk vissza a házba, gyorsan összekapkodtuk cuccainkat és siettünk a fürdőbe. Először a két medencés (37 és egy 39 fokos), Alfons Mucha cseh festő és grafikus képeivel díszített ablakú fürdőt látogattuk meg. Nem volt szerencsénk, mert a szabadtéri strandhoz tartozó melegmedencét nem nyitották még meg a téli üzemmódra. Néhányan masszázst vettek a fürdés utáni pihenőidőben. Sajnos a pihenőszobát csak ők vehették igénybe, a többieket kiküldték onnan, viszont így többet ázhattak a forró vízben.
Okt. 24. Szombat: Kirándulás Selmecbányán
Reggel sikerült időben kihajtanom a társaságot az ágyból és a reggeli mellől. Induláskor kétfelé szakadtunk, akik velem tartottak, azokkal az Újvár mellett leparkoltunk, majd egy szűk órás rövid sétát tettünk Selmecbánya belvárosában. A várat csak kívülről szemléltük meg, mert helyette várt minket a szabadtéri bányamúzeum, amely egy földalatti tárnával skanzenként működik. Suzy barátnőm segítségével sikerült magyar idegenvezetést foglalni a társaságnak, amihez csatlakozott még néhány turista, akikkel az első napi várnéző túra után találkoztam össze, és szerveztem be a programra. A bánya előtt köpenyt és sisakot kaptunk, és mint a mesebeli törpék mentünk a föld alá. Vezetőnk érdekeseket mesélt a bányákról, a bányászat műveléséről és a bányászok munkájáról.
Szerepjátékosoknak külön csemege volt, hogy a fantasy világok bányáit a valósággal összehasonlíthatták.
A bányamúzeum meglátogatása után a csapat nagy része visszament a házba társasjátékozni. Szidi és Robi Selmecbányán folytatták a városnézést, mi pedig Marcsival és Lacival továbbmentünk a közeli Pocuvadlo tóhoz. Útközben az útról Selmecbányára nyíló panorámában gyönyörködhetünk. A tónál leparkoltunk, majd felmásztunk a Sitno (Szitnya) hegy tetejére. Ha jól emlékszem 2 km-t tettünk meg felfele 24 fokos emelkedőn, mely a hegyoldalban bazaltkúpok közötti lépcsőkben végződött a csúcs alatt.
A hegytetőn 2 elhagyott turistaházat, és csodás kilátást találtunk. Van a hegyen egy vár is, aminek a felfedezését legközelebbre hagytuk. A továbbutat keresgéltük egy darabig, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább visszafordulunk és ugyanazon az úton visszamegyünk a tóhoz, és sétálunk még a partján a maradék időnkben.
Este szintén fürdő volt a program, ezúttal a barlangfürdő forró 42°C-os medencéje. Az elmúlt időben kicsit megszépítették átépítették ezt a fürdőrészt. Újonnan egy szauna központot is kiépítettek itt, amit külön lehet igénybe venni, de most nem futotta rá az időnkből.
Okt. 26. Vasárnap: hazautazás – Szklenófürdő – (Selmecbánya) - Szentantal (Svaty Anton) - Budapest
Aki nem sietett nagyon haza, azokkal megálltunk a közeli Szentantal kastélyánál. A barokk-klasszicista kastély jelenleg az erdészeti, faipari és mezőgazdasági múzeum székhelye, fegyver- és trófeagyűjteménnyel. Kis gondot okozott, hogy a belépő árát megemelték az interneten talált információkhoz képest. Sajnos itt csak szlovák idegenvezetés volt, néhány magyar nyelvű tájékoztató füzetet kaptunk, de a múzeumban minden felirat csak szlovákul volt kiírva.
Az idegenvezetős kastélylátogatás előtt a parkban rövid sétát tettünk, láttuk a tavat, műbarlangot, kis vízeséseket. A kastélyban gyönyörű berendezést láthattuk (nekem a legjobban a mobilbili tetszett), és rengeteg korabeli képet, trófeát és kitömött állatot. Ugyan tilos volt fényképezni, de azért sikerült az idegenvezetőt kicselezve néhány képet készítenem.
Sok élményben bővelkedő 4 napot töltöttünk el ismét. A 14 fős létszámmal a ház oldalát majdnem kirúgtuk, jó nagy zsivajjal csurig megtöltve azt. A társaságba újonnan érkezetteknek is sikerült beilleszkedniük. A jó programok, a kitűnő ellátás, a dart, a sörcsap, a társasok és a társaság feledtette a szállás kis kényelmetlenségét, a teli hálószobákat, és jól éreztük magunkat együtt.
Remélem máskor is, máshova vagy éppen ugyanide újból velünk tartotok majd, és másoknak is megjön a kedve egy-egy közös hétvégi utazáshoz.
Saját fotóim a Picasa galériában. A többieknek még nem volt érkezése közzétenni :(
