Cserháti várkereső mesebeli jelzések mentén, valahol túl a szivárványon
Rendkívül élménydús volt ez a cserháti túra. Móni biztatására költök mesét róla, szokás szerint igyekszem minden apró részletre kitérni, ha unjátok, majd átugortok 1-2 bekezdést :)
Autóval indultunk még kicsit később is a tervezettnél, de kényelmes tempóban is jó időben odaértünk Vanyarcra, a buszunkhoz, ami átvitt Becskére, a túra kiinduló pontjára. Szimpatikus társaságunktól még a buszvezető is kedvet kapott túrázni velünk, csak hát előbb le kellett volna tenni a járgányát Balassagyarmaton. Azért kedvesen ajánlotta, hogy délután 14:30-kor visszajön értünk. :) A buszmegállóban is jól ránk csodálkoztak (úgy látszik ritka szerzet errefelé a kiránduló), de kedvesen odairányítottak minket egy várakozó hölgyhöz, mint idegenvezetőhöz, aki eligazított minket: ha már ott vagyunk, nézzük meg a falu szélén felállított sztúpát (buddhista kegyhelyféleség), amit tavaly emeltek.
Így is tettünk, de előtte betértünk két- és hárombetűs kitérőre a Vadász kocsmába (WC, KV, SÖR). Akartam egy kéktúrás emlék pecsétet nyomatni a naptáramba, de annyira lehervasztott az automatában kevert kapuccsínó, hogy elfelejtettem.
Dolgunk végeztével elindultunk felderíteni a sztúpát. Csodálatos-nyárias időben: tűző nap, 30+ fokos hőséggel. Aki keresi: faluban a templom előtt balra kell fordulni, az utcán végig (Petőfi Sándor u.), mikor elfogynak a házak, már látszik az építmény. Természetesen :) geoláda is kereshető ezen a nevezetes helyen (GCBMSZ). Rövid bámészkodás és elmélkedés után visszatértünk túránk kezdőpontjára. A faluban egy telken édi kismalacokat láttunk – valahol a „postás” is közreműködhetett, mert a 3 rózsaszín kocának az almában néhány barna csíkos kicsi is volt.