Haverok, bulik, hegyek

A Sétafika fórumán vetették fel az ötletet, hogy érdekes lenne a kivilágított Budapest fényei között egy esti sétát tenni.

Mivel nekem a Gellért-hegy helyben van, hamar előálltam az ajánlattal, hogy körbevezetem az érdeklődőket a park néhol kivilágítatlan, sötét sétányain. A sok kilátóteraszról csodás panoráma nyílik széltében-hosszában Budapestre, így lett a címe Budapest by Night.

Nagy meglepetésünkre a hír szárnyra kapott, és több internetes hírportál is közölte a túrát, ami sok új látogatót vonzott a Sétafikára.

Útban Gellért téri találkozóhelyre, Mars telefonja fogadott, hogyaszongya le kellett zárni a teret, annyian jöttek. Hát ha ez így nem is volt egészen igaz, de megszámlálhatatlan sokaságú nép gyűlt ezen a fagyos pénteki estén a "tésztaszűrővel" fedett díszkút köré.

Csőre töltött fényképezőgépekkel megindultunk aztán a hegynek. A sziklakápolnát megnéztük kívülről és az előcsarnokát - beljebb az éppen folyó mise miatt nem tudtunk menni. Majd keresztül-kasul a hegyoldalban kilátókból kilátókba, szobroktól szobrokig, lentről fel és fentről le. Nehéz volt a sok népet és sok fényképészt összeterelni, csak remélni tudom, hogy senkit nem veszítettünk el a sötétben :)

A Citadellánál megejtettünk csoportkép is készítést is, majd a túra végefelé búcsúzóul előkerült egy kis meglepi házi forralt bor a kitartó és nem autóvezető résztvevőknek.

Örülök, hogy ilyen szép számmal eljöttek velünk, és reméljük az először velünk tartók közül minél többen jönnek Sétafikálni máskor is.

A sétán készült szebbnél szebb képek megtekinthetők a Sétafika galériájában:
Marcsa, Mars, Alex74, Vakegér és a saját fotóim.

Nem tudom, hogy a beígért saját kezűleg készített forralt bornak, az előszilveszteri hangulatnak vagy más egyébnek köszönhetően, a Sétafikáról szép számmal ígérkeztek résztvevők. Persze nem törekszem hatalmas népszerűségre, és nem célom, hogy tömegtüntetést szervezzek a közeli hegyekbe, így több vagy kevesebb túratárs akad, ugyanúgy örülök. Aztán nem is jött el mindenki, aki bejelentkezett, de azért lettünk elegen: végül 9 ember + Dorka kutya vágott neki ennek a rövid de jó meredek túrának.

Vácon a buszból meglestünk egy utcai hőmérőt ami -5 fokot mutatott, nem akartunk hinni neki. Pedig mikor leszálltunk Szendehelyen, nem volt melegünk.

Rövid téblábolás (tévút) után sikerült megtalálnom az irányjelző táblával jelzett út kezdetét, és innentől aztán hadiösvényre léptünk. Elsétáltunk Rockenbauer Pál emlékét őrző kopjafáig, amit a rajongó turisták koszorúi díszítettek. Jól megnéztük a nemrégi Cartographia kéktúra atlaszban, hogy régen ugyan arra vitt a kék, de már nem. Aztán visszaballagtunk az új kék jelzés elágazásához.

Hosszabb kaptató vezetett minket a Naszály tömbjének derekáig, de nem bántuk, mert legalább jól kimelegedtünk. Hamarosan elértük a Bik-kutat, a tavasz óta - mikor utoljára erre jártam - szépen kiegészítették okosságos táblával és egy fából ácsolt pihenőhellyel. Jól kihasználtuk és kurta tízórai szünetet tartottunk.

A Holdvilág-árok a Pilis egyik legromantikusabb helye, nekem kisgyerekkorom óta a kedvencem. A Vasas-szakadékban és a Cseresznyés-árokban még nem jártam, de felfedezésre érdemes - túraleírások szerint meghökkentő és lenyűgöző látványt nyújtanak. A Kő-hegy szélén álló Petőfi emlék- és kilátóhely alatti érdekes sziklaperemet alakja miatt Napoleon kalapjának vagy Gomba sziklának is nevezik.

Időpont: 2008.12.26 (péntek), indulás reggel 8-kor a Batthyányi téri HÉVtől.

A túrán a kuttyal együtt összesen 8-an lettünk. Jókedvű kis társaság gyűlt össze ezen a szép, karácsonyi napon. A közakarat a túrázás mellett döntött, így a szalonnánkat majd máskor sütjük meg.

Ezt az útvonalat jártuk be: Csigának október elején volt egy túrája, ami nekem is nagyon megtetszett. Az útvonal mint akkor: Pomáz, Kiskovácsi puszta - Holdvilág-árok - Karolina-árok - Lajosforrás - Cseresznyés-árok - Sás-völgy - Vasas-szakadék - Petőfi-pihenő - János-forrás - Pomáz, HÉV állomás.

Egy tévúttal és egy kis forrásnézős kitérővel a táv/szint kicsit több lett, kb. 15km/500m.

A Holdvilág-árkot én már jól ismerem, de nem tudom elégszer meglátogatni. Az út többi része igazi meglepetésekkel és szépségekkel szolgált. Az árok végén a bátrabbak megmászták a jégcsapokkal díszített vaslétrát, az óvatosabbak inkább a kerülő utat választották.

_(majdnem) térdig hóban az ősz utolsó napján_

Még a nagyirtáspusztai csapatépítős mókán gondolkodtam el azon, hogy végülis Nagyirtás, Kóspallag és Királyrét nem is esnek is olyan messze egymástól. Milyen érdekes lenne egy kirándulás valahogyan errefele. Hát még milyen jó lenne, ha oda-vissza egyszerre két kisvasutazást is beilleszthetünk a túrába.

Telt-múlt az ősz, mire találtam helyet ennek a túrának is a programjaim között. Elkezdtem a tervezgetést, és megláttam, hogy a nagybörzsönyi kisvasút 100. évfordulója alkalmából szerencsére november végéig meghosszabbították rajta a közlekedést, ráadásul  november 30-án a kisvasúttal utazik még így premier előtt a Mikulás is. Ezzel meglett a dátum is.

Az útvonal érdekesnek ígérkezett, de nem lett hosszú, gondoltam éppen elég lesz egy kellemes, ősz végi lődörgéshez. Aztán közben tél lett, jött sok hó, az elkezdett olvadni, így jóval nehezebb lett a terep, mint amire számítottunk. De kezdjük az elején.

Szendehelytől Nógrádig a Kéktúra útvonalán

November 16-a (vasárnap) reggelén itthon indulás előtt némi vírusgyanús gyomorrontás-szerűséggel kínlódtam, és igencsak kérdéses volt, el tudok-e indulni a túrára. Szerencsére győzött az akarat, és összeszedtem magam annyira, hogy gond nélkül eljutottam öcsémmel és kutyával felszerelkezve a találkozóhelyre, az Árpád-hídi autóbuszállomásra.

És nem hiába, mert ugyan a túrára előzetesen nem jelentkezett senki, de ott már vártak ránk ketten: Judit, akivel már többször túráztunk együtt, és Anikó. Buszra szálltunk, hamarosan Vácra értünk, ahol még csatlakozott hozzánk egy másik Judit (aki Jutka) és Sanyi. Szendehely-Katalinpusztán leszállva pedig nagy örömömre Oldbike nicknevű túrabringás-bringatúrás köszönt rám, aki fotóinak jó ismerője és nagy rajongója vagyok.

Utunk célja a Kóspallag-Nógrád túrán elmulasztott várnézés bepótolása volt, ezúttal a cél kedvéért ellenkező irányból tettük meg az út folytatását. Oldbikeold természetesen drótszamáron érkezett, de az út elején gyalogosan velünk tartott, majd Szendehely határában a kápolnánál elbúcsúzott tőlünk, hogy még a Csóványost aznap meghódíthassa.

Az Országos Kék jelzést követve rövid szakaszon az autóút mellett haladtunk, majd hamarosan betértünk az erdőbe. A Keskeny-bükki patakot követtük Magyarkút határáig, ahonnan a Kő-hegyre majd Nagy-Kő-hegyre kapaszkodtunk fel. A Nagy-Kő-hegy tetején kicsit letértünk a jelzett útról, hogy a hegygerinc élén vezető ösvényről gyönyörködhessünk a kilátásban.

Kalandozás a Bükkös-patak nyomában

Valamikor nagyon régen a Bükkös-patak nyomán vezetett egy sárga síút jelzés. Erre még Apukámmal jó 10 éve véletlenül találtunk rá (a térképen már akkor sem volt jelezve), azután többször látogattunk el arra. Azóta sok-sok punnyadós év eltelt, és a régi pilisi túrák a feledés homályába vesztek.

Egyhetes szabadságom kihasználva egy ragyogó szerdai napon megnéztük, megvan-e még a régi út.

A hétköznap ellenére 6-an vágtunk neki a kirándulásnak. Csiga hozta egy exkolléganőjét, és az újonnan meglelt régelveszett pecsételő emlékkönyvét, amibe utunk összes stációjánál stemplizett. Attila pedig néha elszaladt geoládát vadászni, majd utolérve a csapatot jött velünk tovább.

Pilisszentkereszten a felső kocsma előtt míg Csiga stemplizett, a többiekkel megreggeliztünk mielőtt úra keltünk volna. Aztán hogy a patakos túra kerek legyen, a K+ jelzésen, a Kanyargós-patak völgyén mentünk fel Dobogókő felé. Legnagyobb bánatunkra zárva találtuk a Matyi Büfét és a turistaházat is, de az utóbbiban a protekciósoknak azért mértek forraltbort. :) A tetőn gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, a párás idő miatt a Duna már nemigen, de a Visegrádi hegység déli hegyvonulata nagyon szépen látszott.

Elöljáróban:

Szlovákiába, Selmecbánya környékére utaztunk október 23-26-ig hosszú hétvégére. Utunk célja, Szklenófürdő (Sklené Teplice) egy picike kis falu a Selmeci hegységben, Selmecbánya fölött. A faluban termálfürdő, az egyik egy kisebb kb. 40°C-os forróvízű "parenyica" barlangfürdő, a másik részén két különböző hőfokú fedett termálmedence + meg szokták tölteni télen is a mellette levő strand kis medencéjét is forró vízzel - amiből sötétedés után gyönyörködni lehet a csillagokban.

2005-ben látogattunk először erre a helyre a barátaimmal, és annyira megkedveltük, hogy azóta minden évben eljövünk. (Igen, felmerült a kérdés, mikor is jártunk itt, mert már nem is emlékeztünk pontosan, hát íme: 2005.03.12-15, 2005.10.29-11.01, 2006.04.30-05.01 és 2007.04.07-09.)

A legfőbb vonzerőt a ház jelenti, mely minden jóval fel van szerelve (csapolt sör, darts, fedett grillező terasz, zenegép, DVD), ami a mulató ifjúságnak kell. Még társasjátékok is vannak - igaz, szlovák nyelvű - de mi is hozunk mindig magunkkal egyre nagyobb számmal.

Persze látnivaló is akad bőven a környéken, még mindig akadnak felfedezésre váró látványosságok. Közel van a gyönyörű Selmecbánya, amely az Unesco világörökség része. Útba esik a Zólyomi vár és környéke. A közeli hegyekben pedig kisebb-nagyobb túrákat lehet tenni. A lombos erdő október vége táján különösen szép.

Az idei programot jó előre kitörpöltem és Suzy barátnőm szlovák-magyar közvetítésének segítségével előkészítettem, hogy lehetőleg minden gördülékenyen menjen, és a környék újabb szépségeit fedezhessük fel.

...amelyből kiderül, hogy a Burda nem csak egy szabás-varrás magazin

Már korábban kíváncsian nézegettem a Börzsöny térkép sarkában azokat a dombokat, melyeket az Ipoly (és az országhatár) választ el gazdájától. Addig töprengtem a menjünk-ne menjünk, ha menjünk, hogyan menjünk kérdéseken, mígnem egyszer csak egy új túravezető, Marci meghirdetett egy oda vezető túrát a Sétafikán.
Nagyon megörültem neki, és reméltem, semmi nem fog távol tartani a részvételtől.

Imádok hajókázni, és még maradt felhasználatlan szelvényünk az idei Hungary Cardból. Ez mind elég volt ahhoz, hogy kihasználva az őszközepi vénasszonyok nyarát, még gyorsan összehozzak egy hajókirándulást az idénre.

Reménykedtem, hogy az előző szép napok nem hagynak el minket a hét végéig, és érdemes lesz nekivágnunk. Kissé későn alakult ki a program dátuma, így sok résztvevőre nem számítottam. De mégsem mentünk egyedül. Rolandot, aki bár reggel nem jól érezte magát, mégis sikerült elcibálnom magam mellé. Nehéz felkelés és szedelődzködés ellenére sikerült majdnem időben befutnunk. A hajóállomáson Alex várt ránk, merengőn szemlélve a dunai uszályok forgalmát.

Felszállás után a hajó orrába vackoltuk be magunkat, én néha felszaladtam a fedélzetre, ahol Szentendréig csak néhány amerikai turista dacolt a hűvös széllel. Ott ők kiszálltak, és kiürült a tat. A Duna-menti kilátásban gyönyörködve hamar eltelt az idő. Szentendrén legnagyobb örömömre és meglepetésemre Imi csatlakozott hozzánk, akivel már korábban a Börzsöny Északnyugati csücskében együtt túráztunk.

A túrát megelőző kétnapos, 3 éjszakás csapatépítő tréning után nem volt egyszerű a felkelés vasárnap reggel. Tudnillik a túra meghirdetése után jött a hír, hogy munkahelyem összes dolgozó népét csapatot építeni vezénylik a Börzsönybe, majdnem a túránk kiindulópontja, Kóspallag környékére, a nagyirtáspusztai Szent Orbán erdei csodahotelbe. Kívülről már sokszor jártam itt, a régi fogadó éttermében többször vendégeskedtünk, és nagyon örültem, hogy most belülről is kipróbálhatom.

Csütörtök délután, munka után indultunk, szombaton este értünk vissza. Közben erdei és szállodakerti "kalandtúrák", éjfélig meghosszabbított nyitvatartású wellness részleg, móka, kacagás várt ránk. Alvás az nem sok. Így hát vasárnap jelentős csipamennyiséggel a szememben, hajnali háromnegyed 8ra sikerült befutnom tesóval és kutyával karöltve a Nyugatiba, a túra találkozóhelyére.