Kalandozás a Bükkös-patak nyomában

Valamikor nagyon régen a Bükkös-patak nyomán vezetett egy sárga síút jelzés. Erre még Apukámmal jó 10 éve véletlenül találtunk rá (a térképen már akkor sem volt jelezve), azután többször látogattunk el arra. Azóta sok-sok punnyadós év eltelt, és a régi pilisi túrák a feledés homályába vesztek.

Egyhetes szabadságom kihasználva egy ragyogó szerdai napon megnéztük, megvan-e még a régi út.

A hétköznap ellenére 6-an vágtunk neki a kirándulásnak. Csiga hozta egy exkolléganőjét, és az újonnan meglelt régelveszett pecsételő emlékkönyvét, amibe utunk összes stációjánál stemplizett. Attila pedig néha elszaladt geoládát vadászni, majd utolérve a csapatot jött velünk tovább.

Pilisszentkereszten a felső kocsma előtt míg Csiga stemplizett, a többiekkel megreggeliztünk mielőtt úra keltünk volna. Aztán hogy a patakos túra kerek legyen, a K+ jelzésen, a Kanyargós-patak völgyén mentünk fel Dobogókő felé. Legnagyobb bánatunkra zárva találtuk a Matyi Büfét és a turistaházat is, de az utóbbiban a protekciósoknak azért mértek forraltbort. :) A tetőn gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban, a párás idő miatt a Duna már nemigen, de a Visegrádi hegység déli hegyvonulata nagyon szépen látszott.

A K+ jelzést követve egy darabon a Kerek-bükkön és a Fekete-hegyen át mentünk le a Bükkös-patak völgye felé. A K+-ről valahol túlmentünk egy elágazáson, mert a műútra néhány méterrel odébb kerültünk. A műúton kicsit továbbsétáltunk, majd egy jelzetlen szekérúton mentünk le a Bükkös-patakhoz, ahol aztán újra találkoztunk a K+ metszetével. A patak mentén vezető ösvényen a fákon megleltük a régi sárga II jelzés el-el tünedező nyomait is.

A minket vezető út néhány kilométer után lassan véget érni látszott, és völgy összeszűkült. Rövid tanakodás után maradtunk a romantikus, de kissé nehezen járható patakmederben. Mikor a patakvölgy végleg kezdett akadálypályává hasonlítani, körülnéztem és észrevettem a völgy északi oldalában, fölöttünk kábé 20 méterrel haladó szekérutat, ahova kikapaszkodtunk. Az hamarosan becsatlakozott az erdőtelepítés miatt lezárt K turistaútba, de előbb egy villanypásztorral is meg kellett küzdenünk. Innen a jelzést (és természetesen a Bükkös-patakot) követtük előbb a Sikárosi medencéhez, ahol a vadászháznál majdnem mindnyájan stempliztünk egyet emlékbe a kéktúra bélyegzővel. Közben Attila geoládát vadászott, és a Lenkó emlékműnél rövid uzsonnaszünet közben ért minket utol.

Tovább a Bükkös-patak nyomán sötétedésre elértük Pilisszentlászlót, ahol a Kisrigó vendéglő pont szerdán zárva tartott. Így hát továbbmentünk a faluközpontba, ahol a kocsmában vettük magunkhoz a napi jutalom söradagot, és bélyegeztünk itt is mind a túra vége emlékére. Még bekukucskáltunk a faluközpontban levő kis klasszicista kápolnába is, és a hamarosan beérkező busszal hazatértünk.

Képek a túráról: Csiga, Attila és a saját fotóim.