Kirándulás, túra ingyen szervezéssel

Haverok, bulik, hegyek

Túraleírások, közös események kihirdetése a nagyvilágnak. Remekbe szabott élménybeszámolóim gyűjtőhelye, hogy mindig mindenki megtalálja.

Képek helye

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Téli álom után

2011.05.08. 15:51 skeramajom

Hosszú téli álom után újraélesztem a blogomat néhány új bejegyzéssel. Remélem érdekesnek tartjátok majd. Jó olvasgatást!

Szólj hozzá!

Holló-kőtől Vörös-kőig IV

2010.04.25. 23:06 skeramajom

Ezt a túrát könnyű felidézni, mert április végén jártuk meg. A csapat egy része vonatozott, akik autóval érkeztek, Ipolytölgyesen vártak, hogy csatlakozzanak hozzánk, azután még Dr. Ladát is felszedtük Nagybörzsönyben, és meg is telt a busz. Perőcsényben belenyomtuk az utolsó bélyegzőt a füzetbe, rövid barátságot kötöttünk egy kölyök vizslával, és már indultunk is.

Szerencsénk és a jó idő ezen a túrán nem hagyott el. Az idő szinte kora nyári volt, a sok esőnek köszönhetően csodásan zöldellt a táj. Elhagytuk a falut, majd elkezdtünk kapaszkodni a Jancsi-hegy felé. Az első hegyorom tisztására érkezve a csapat nyomban levetette magát a fűbe. Mikor rövid bámészkodás után felkeltettem őket, hogy továbbmenjünk, morogtak rám, hogy minden pihenő ilyen rövid lesz-e és hogy akkor fényképezzem csak le a tájat, majd a fotóról megnézik. Azért attól nem kell tartani – mondtam inkább csak magamban.

Szóval mentünk tovább, de hamarosan újból alkalmunk nyílt egy kis pihenőre, ugyanis elértük a Jancsi-hegyet – amit én rögtön a Salgóvárnak gondoltam, és jól fel is olvastam minden tudnivalót róla a váras füzetemből. Miután Dr. Lada is begyűjtötte a vonatkozó ládát, indultunk a következő állomás, a Holló-kő felé. Alig győztük csodálni a kilátást a Börzsöny hátára, megkerestük szemünkkel a tornyot a Csóvi csúcsán. A csúcson feljegyeztük a kódot, és készítettünk csoportképet a Sétafika zászlóval.

Bár a Kövirózsás gerincen észrevétlen átsiettünk, azért öcsém útközben lencsevégre kapott néhány szemrevaló példányt (nem kis morgásomra, hogy mindig akkor kunyizza el a fényképezőgépet, mikor én azonnal fotózni akarok).

Gyönyörű keltikemezőben érkeztünk a Salgóvár romjaihoz, ahol a soron következő várkód is bekerült a füzetbe. Itt jöttem rá csak a tévedésemre, hogy a Jancsi-hegyet összekevertem. :) Mindenki felmászott a vár tetejére körüljártatni a pillantását, míg Dorka kutya lenn őrizte a házat (vagyis a várat). Tényleg csodás volt.

Dr. Lada kívánságára beiktattunk egy kis extrát a programba. A Salgóvár oldalából újabb hegyre kapaszkodtunk fel, a Vár-bükk tetejére, hogy a K2 láda is begyűjtésre kerülhessen. Közben a csapat sietősebbik része előreszaladt, már nem tudtam őket visszahívni, a tesóm küldtem utánuk az üzenettel, hogy térjenek le a közeli vadászkunyhóhoz, és az előtt várjanak meg minket.

A magammal hozott tea erősen megcsappant a nagy melegben, és persze kíváncsiságom is határtalan, muszáj volt felderíteni a kunyhó alatti Vár-kúti forrást. A térkép alapján navigáltunk oda, de a fölötte levő sziklaoromnál megtorpantunk, mert ugyancsak meredek volt a továbbút. Végül (ha jól emlékszem) Basys és Gábor előrementek felderíteni, míg a többiekkel a szikláról bámészkodtunk. A forrást a helyén találták, így én is lemásztam. A kővel borított kút (a víz az aljában gyűlik, nem csőből folyik) a valóságban is kb. 500 m-rel a vadászkunyhó alatt a völgyben van, pont a sziklapárkány alatt. Halált megvető bátorsággal merítettem a palackom, és töltöttem meg a kristálytiszta forrásvízzel. A többiek csak bizonytalan tekintetet vetettek rá, hogy ők csak kifolyós forrásból vesznek vizet, inkább kihúzzák a készletükkel Nagybörzsönyig.

Tekintve, hogy tesóm rám sózta az ő, és a kutya vizespalackjának megtöltését is, nem volt kedvem visszakapaszkodni arra, amerről lejöttünk, hanem (persze részben kíváncsiságból is) kerültem a sziklapárkány alatt vezető ritkán járt szekérúton, a velem tartó Kentaurral. Érdekesen lehetett látni, hogy a sziklafal körbeveszi a vadászkunyhó alatt a hegyoldalt. Csak a térképen nincs nagyon berajzolva. Később viszont túlságosan elfele tartott az út, nagyot kerülni meg nem akartam, úgyhogy merőlegesen letérve az útról, a sziklafal széle mellett felkaptattunk a platóra. Mikor felértünk, nagy örömünkre, pont a házikónál találtuk magunkat.

A többiekkel egyesülve visszatértünk a pirosra, a Bánya-bércről lefelé tekintve nagyon szép a patakvölgy. A Magyar-hegyet a turistaút csak megkerüli, viszont Petra és Gábor gyűjti a hegycsúcsokat, azért fel kellett mászniuk a tetejébe, néhányan csatlakoztunk hozzájuk. Jól megnéztük, hogy a csúcson álló cső fémből van-e vagy műanyagból – csak egészen közelről látszik – és a többiek nyomába eredtünk.

Erős ereszkedés következett innen Nagybörzsöny felé, nem mindenki térde szerette. A völgy felé haladva a hegy oldalában egy vadászházzal találkoztunk. Nagyon helyes kis házikó volt, teljesen jól felszerelve és rendben tartva a környéke is. Kicsit pihentünk az előtte levő táborhelynél. Hamarosan elértük a Magyar-völgyet, a karácsonyi túrámon jártam itt, de most alig ismertem meg. :) A műutat a turistaút levágja, mi is így tettünk. Túl sokat bogarásztunk Cickánnyal együtt a patakparton, hogy egy vicsorgó nevű (halvány rózsaszínes, fák gyökerén élősködő) növényt lencsevégre kapjunk, a csapat addig eltűnt a szemünk elől. Reméltem, hogy a jelzésen mentek tovább, utánuk eredtünk.

Bár jól le voltunk maradva, nekem muszáj volt egy útba eső vadászlesről még körülnéznem. Aztán telefonon üzentem a többieknek, hogy végre megvárjanak.

Mire beértünk Nagybörzsönybe, nem sok időnk maradt a pihenésre. Bár a stemplit az előző túrán már begyűjtöttük, azért a centrum kocsmájánál (Börzsöny Vendéglő) meg kellett állnunk, különben lázadás tört volna ki, inkább nem kockáztattam.

Fájóan rövidre szabtam a pihenőidőt, de menni kellett, hogy az utolsó buszt elérjük a végcélban, Ipolytölgyesen. A csapat némileg lázadozott, azért sikerült mindenkit elcsalnom a kocsma teraszáról. :) Egészen az Árpád-kori templomig, ahol néhányan mégis visszavonulót fújtak. Sajnos a templom be volt zárva, és nem volt időnk megkérni, hogy nyissák ki nekünk (az infó fel volt írva egy papírra a templomon, lefényképeztem, ha legközelebb arra járunk, bemegyünk).

Nagybörzsönyben véget ért a „kötelező program”, innen egy jelzetlen dűlőutat néztem ki, amely „papíron” Ipolytölgyesre vezetett. Az út a valóságban is megvan, a templom mellől indul, és enyhén lejt a Ganádi-szőlőhegy szélén (ami csak a nevében szőlő, a valóságban már csak mező). Nekem nagyon tetszett. A Börzsönyt szegélyező hegyekre gyönyörű kilátás nyílt, lejjebb a Ganádi-patakot szegélyező fasorra. Ipolytölgyes határában becsatlakozik a balról érkező új piros négyzetbe, és a falu régi pincesorán érkezik az Ipoly-menti autóúthoz.

Jó tempóban haladtunk, Dorka kutyát is sikerült haladásra bíztatni – a túratársak nem győzték sajnálni a szegény párát –, kényelmesen elértük a buszt, de sajnos a kocsmába beülni már nem jutott időnk. Közös búcsút tartottunk, hogy akik idáig jöttek autóval, indulhassanak, a többiekkel pedig bebuszoztunk Szobra. A vonat indulására még jócskán várni kellett, hát egymás fényképezésével szórakoztunk.

A négyrészes túrasorozat ezzel véget ért, Niki, csapatunk első hivatalos teljesítője már be is gyűjtötte az elismerő jelvényt, de néhányunkat vár még a II. szakasz repetatúrája, amelyre majd június elején kerül sor.

Én nagyon jól éreztem mindegyik túrán, elismerés Vagdalthúsnak, a Váci Lakóterületi SE-nek és azoknak, akik kinevezték ezt az útvonalat. Mindenkinek ajánlom szép kényelmesen végigjárni, és az igazolófüzetben is leírt környékbeli szépségeket kis kitérőkkel felkeresni.
 

Szólj hozzá!

Holló-kőtől Vörös-kőig III

2010.03.28. 09:59 skeramajom

A harmadik szakasz túrájára szép tavaszi napon, március végén került sor. Mivel a piros sáv Nagybörzsönytől Márianosztráig túl rövid egy kiadós túrához, kiegészítettem a szakaszt néhány kitérővel a közeli „púpokra” és hozzátettem egy kicsit még Letkésig.

Nagybörzsönyben bebuszoztuk egészen a központba, hogy beszerezzük a startpecsétet a füzetbe. A pultos lányt komoly fejtörő elé állítottuk, ugyanis „PET-palackos” sört kértünk (praktikus, 0,75 l-es, visszazárható, túrakiszerelés). Feltöltődés és a papírmunka után visszasétáltunk a falu szélére, elhaladtunk a szebb napokat látott Butella borozó-vendégház mellett, és a horgásztó felé vettük az irányt. Megkerestük a kódot a bódénál, fényképeztük egymást, a tavat, barkát, aztán békát, és uccu, neki az erdőnek.

Nem sokkal később telefonhívás érkezett Flóritól, aki elaludt, de utánunk jött a következő busszal. Telefonon útbaigazítottam, és megbeszéltük, hogy a Koppány-nyeregben várjuk be egymást. Útközben megkerestünk egy forrást az erdészeti út alatt egy kanyarban, bár én továbbra sem vagyok meggyőződve, hogy azt találtuk, amit kerestünk, de nem találtunk jobbat. A Sas-hegy oldalában vezető útról egy alkalmas ponton felkapaszkodtunk a Gömbölyű-kőhöz. Mint kiderült, régen ott a gerincen vezetett a piros turistaút (miért terelték el onnan?). Fenn a napsütésben, csodás panoráma előtt heverésztünk, a ládavadászok pedig ládát vadásztak. Nehezünkre esett továbbindulni.


Nem mentünk vissza a hivatalos turistaútra, hanem folytattuk utunkat a régi piroson, mely átvitt minket a Kis-Koppány tetejére. A hegytetőn nagy örömünkre éppen nyílni kezdő tavaszi héricseket találtunk, a csúcs alatt kiásták a következő ládát a kincskeresők. Leérkezve a Koppány-nyeregbe megtaláltuk Flórit, innen vele kiegészülve hódítottuk meg a következő csúcsot, a Nagy-Koppányt. Az oldalában hóvirágokat, a tetején leánykökörcsint és csodás kilátást láthattunk.

Ezek mellett a továbbvezető út szépségei már eltörpültek, bár nekem azért nagyon tetszett a Koldus-kút vadregényes környéke (imádom a patakokat, forrásokat, na! :)), és hamarosan elértük Márianosztrát, a piros sáv aznapi szakaszának végét. Pont a nemrég újból beindított Márianosztrai Kisvasút végállomásánál értük el a község határát, a csapatot alig bírtam rávenni, hogy ne szálljanak fel, hanem folytassuk a túrát. Cserébe megígértem nekik egy következő kisvasutas túrát és azt is, hogy a II-es szakasz repetatúráját mindenképp kisvasutazással indítjuk.

Mielőtt a falu központjába tértünk volna a pecsétért, előbb felmentünk néhányan a volt kolostorhoz, várkódot begyűjteni. A templomba be is kukucskáltunk, szép belülről, a börtönlátogatást ezúttal kihagytuk. A Hangulat presszóban rövid szünetet tartottunk, stempliztek, akik a II-es túrát kihagyták, majd visszatértünk az útra, amin bejöttünk (fájdalmas sóhajjal a kisvasút mellett), aztán Letkésnek vettük az irányt a zöld jelzésen. Az erdő szélén egy kimúlt bányát (Brjéska-bánya) nézhettünk meg, majd egy forrást (László-forrás) az úttól nem messze, azután enyhe emelkedőn a Nagy-Galla oldalába kerültünk.

A csúcsra a zöld háromszög jelzés vitt fel, öcsém és a kutya ezt kihagyták, ők a levezető szakasz torkolatánál vártak be bennünket. A többiekkel uccu neki a közel függőleges emelkedőnek. A hegycsúcs kopár tetején épphogy elfért kicsiny csapatunk. Bámulatos panoráma nyílt onnan az Ipoly-völgyre és a Burda (Helembai-hegység) csúcsaira. El is döntöttük, egyszer megnézünk innen egy szép őszi naplementét. Mellette hívogatott a Közép-Galla csúcsa, de oda már csak Dr. Lada szaladt fel.

Leereszkedtünk, az irányító táblára és az órára nézve láttuk, időben elég szűkösen állunk ahhoz, hogy a buszunkat elérjük Letkésen. Sebes iramban szaporáztuk lépteinket tovább. Egy elágazásnál Szöllő és a dzsípíesz javaslatára letértünk a jelzésről, hogy egy rövidebb, jelzetlen úton „lecsaljunk” egy buszmegállót. Útközben orv-favágókat láttunk szorgoskodni. Az erdészeti út, várakozásainkkal ellentétben, nem Lelénhídi major mellett vezetett a műútba, hanem kb. 500 m-rel lejjebb. A fürgébbek előreszaladva már látták a buszmegállót, ahova végül még jó időben odaértünk. Miután később jobban megnéztük a térképet, rájöttünk, hogy az út valóban a major fölött vezet el.

Felszálltunk a hamarosan begördülő buszra, Szobon elbúcsúztunk azoktól, akik autóval jöttek, mindannyian vártuk a következő, befejező szakaszt Perőcsénytől Nagybörzsönyig.

Szólj hozzá!

Holló-kőtől Vörös-kőig II

2010.02.07. 16:56 skeramajom

A túránk második szakaszát február elején, igazán kemény, téli terepen jártuk meg. Az előző napok hóesésének köszönhetően az utat vastag hótakaró borította, melyet nagyrészt magunknak kellett kitaposni. Az én dolgom nehezítette az is, hogy egy vírusos náthás nyavalyának a fináléjába kerültem – jó erős köhögéssel és némi hőemelkedéssel. De a jó túra gyógyír mindenre, hát nem sztornóztam a programot, hanem nekivágtam.

Az első feladványunk az volt, hogy Márianosztrán megtaláljuk a megfelelő irányt a Hangulat Presszóba. Természetesen a stempliért. Nomeg tél lévén egy kis forralt bor is lecsúszott, hogy megkönnyítse az indulást. Hamarosan kiértünk a faluból és a kálvária felé vettük az irányt. A térdig érő havat nem tapostuk el oda, úgyhogy közelebbről most nem vettük szemügyre – majd legközelebb. Lankás úton érkeztünk egy domb szélére, ahol kinéztünk a falura, Szöllő gyors hófürdőt vett, és mentünk is tovább. Nem sokkal utána egy katona sírjára találtunk, aki a turistaút mellett hagyta ott a fogát. Egy szép patakvölgybe ereszkedtünk, majd szerencsésen átkeltünk rajta és hamarosan elértük Kóspallagot – utunk következő állomását. A Tiffany sörbár szintén bélyegzőhely, jól esett itt kicsit megmelegedni Lenin elvtárs éber tekintete alatt. Nehezünkre esett összeszedni magunkat, de utunk java még előttünk állt, tovább kellett indulnunk.

Kóspallagot elhagyva valami mezőn vitt az utunk egy szekérúton, aztán fájó szívvel elhagyva az elkotort utat, kis keverés után letértünk egy patakátkelésre, és a jócskán hóval borított meredek hegyoldalban tapostuk az ösvényt magunknak. Törökmező előtt még újabb kihívás elé állított minket a Bibervár kis buckájára vezető kaptató, de természetesen nem hagyhattuk ki ezt a pontot sem (begyűjtöttem egy börzsönyi váras igazolójelet a füzetembe).

A Kis-Hanta patak mentén tovább, majd azt elhagyva hamarosan kiértünk a Törökmezői műútra, az enyhe emelkedő is nagyon nehezemre esett, amivel elértük a turistaházat. Autóval a Kóspallag felé vezető műútról be lehet idáig hajtani, az autós kirándulók nagycsaládjai indultak visszafelé. A havas úton a gyerekek szánkóit az autó végéhez madzagolva húzták maguk után – hát én nem tartom jó ötletnek a kipufogó füstjében szánkóztatni a gyereket, de ők tudják.

Alig vártuk, hogy a turistaházban kicsit átmelegedjünk, de sajna éppen zárás után értünk oda. Így csak az s.k. forralt boros termoszt ürítettük fenékig, majd elbúcsúztunk. Ugyanis én már erőm végén jártam, nem bírtam volna már a hóban tovább trappolni. Néhányan még velem tartottak a Kóspallagról érkező buszhoz, a csapat másik fele pedig a behavazott műúton, majd a turistaúton ereszkedett le Nagymarosra.

(Azért, hogy a kimaradt kis részt pótoljuk, később egy másik túrát szerveztem errefelé, amelyen családias hangulatban, négyen, Nagymarostól Törökmezőig végigjártuk a pirosat (majd onnan a kéket a Hegyes-tetőre és vissza le Nagymarosra)).

Azok kedvért, akik a Holló-kőtől Vörös-kőig túracsapatból eltökélt szándékuk ellenére nem tudtak eljönni erre a szakaszra, megbeszéltük, hogy egy „repetatúra” keretében újra bejárjuk az útvonalat. 


 

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás jelvényszerző túramozgalom holló kőtől vörös kőig

Holló-kőtől Vörös-kőig I

2010.01.24. 16:18 skeramajom

Az első szakaszt - a teljesítménytúra útvonalán de az ellenkező irányban - mi is a Pilisben kezdtük, az útvonal végétől, Leányfaluról. Január második felében, hűvös téli napon indultunk el a rév melletti kocsmától, ahol indítóitalt vételeztünk. Rövid küzdelem árán, és telefonos segítséggel sikerült kicsalni túramozgalom a bélyegzőjét a pultostól, az adminisztráció elvégzése után útnak indultunk. Szerencsére a hó csak épphogy dekorálta a tájat, nem volt annyira mély, hogy nehezítse a haladást. Kicsit szétszakadt a csapat miközben felkapaszkodtunk a Vörös-kőre, közben sikerült egyik túratársunkat, Flórit elhagynunk – lemaradt, és elnézett egy kanyart, de telefonos segítséggel a Vörös-kőn utolért minket.

Szusszantunk egyet az emlékműnél, a kilátást ezúttal kicsit pára takarta (egy következő túrán lemásztam az emlékmű alatti sziklaoromra, érdemes körülnézni onnan, mert szépen belátni a Duna völgyét). Miután gondosan feljegyeztük a kódot, továbbindultunk Pilisszentlászló felé.

Útközben egy egész sereg vadásszal és az őket szállító dzsipek konvojával találkoztunk, kábé 2 vadászra juthatott 1 vaddisznó, annyian voltak. Fel voltak mind szerelve láthatósági mellénnyel, elgondolkodtam, akkor minek a terepszínű vadászruha? Egy rózsaszín kezeslábasban biztos nem nézné őket a társuk vadállatnak. Kiparancsoltak minket a területről, szerencséjükre pont a nekik és nekünk is megfelelő irányban haladtunk tovább.

A kék ég alatt fehér hóval borított fák gyönyörű kontrasztot alkottak, kattintgattunk bőszen. Pilisszentlászlón a falu kocsmájában stempliztünk és hosszabb pihenőt tartottunk, mielőtt végső lendülettel az Apátkúti-völgyben végére jártunk volna az első szakasznak. A völgy télen is gyönyörű – a Holdvilág-árok mellett az egyik kedvenc helyem. Az idő elég fagyos volt ahhoz, hogy megkönnyítse az átkelést a patakon. Bár Dorka kutya alatt néhányszor megrepedt a jég, de segítséggel többnyire ő is megúszta száraz lábbal.

Sötétedésre kiértünk a Telgárthy-rétre, ahol az aznapi túra utolsó kódját felírtuk (lustábbak csak fényképezték), aztán irány Visegrád. Volt még időnk a busz indulásáig, kihasználtuk, és a nagymarosi rév melletti vendéglátó ipari egységben öblítettük le az út porát, ki Krusovicével, ki levessel.

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás jelvényszerző túramozgalom holló kőtől vörös kőig

Holló-kőtől Vörös-kőig

2010.01.24. 16:07 skeramajom

Addig olvasgattam az Index jelvényszerző túramozgalmas topikját és láttam Csiga lelkes stemplizését, hogy kedvet kaptam kipróbálni én is a mozgalmi túrázást. Végülis nem a teljesítés elismeréséért, hanem mert jó móka igazolókódokat meg pecséteket gyűjtögetni füzetbe, miközben szép helyeket járunk végig. December végén akadt a szemem elé egy új túramozgalom, amely végigvezet a piros sáv jelzésen Perőcsénytől a Holló-kő szikláin át a Vörös-kőig, mely kedvenc pilisi helyeim egyike. Nekiálltam tervezgetni az útvonalszakaszokat, és alig vártam, hogy nekiindulhassunk.

A mozgalom január közepén indult egy teljesítménytúrával, melyen nem akartam részt venni, így az első túránkat az azt követő hétvégére tettem. 4 szakaszra osztottam a teljes távot, terveim szerint januártól áprilisig minden hónapban bejárva egy szakaszt, télből a tavaszba.

Mindegyik szakasznak külön bejegyzést szentelek, hogy ne legyen egyszerre túl tömény az információ. :)


A Sétafika csapata a Holló-kőn - Basys fotója

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás jelvényszerző túramozgalom holló kőtől vörös kőig

Nyárból a télbe

2009.11.21. 17:00 skeramajom

Eljött a nyár, de a munkában teljesen elhavazódtam. Semmi ihletem nem maradt beszámolni. Mostanra elmúlik az ősz is lassan, és még mindig nem tettem fel semmi újdonságot a blogomra. Hát megpróbáltam összeszedni az eszem, és felidézni a nyári túrák emlékeit néhány beszámolóban, hozzátéve az ősziekből is egy-kettőt.

Hol is tartottam utoljára? A naptár szerinti tavasz utolsó hétvégéje, a Dél-Zalai hosszú hétvégénkről írtam jó hosszú beszámolót. Azóta szapora egymásutánban követik egymást a túrák, és csodálkozom, ha már nem bírom követni magamat.

Hát jöjjenek történésük sorrendjében a mesék.

2 komment

Másnaposbálványimádás a Bükkben (2009.11.07-08.)

2009.11.08. 14:53 skeramajom

Az úgy kezdődött, hogy Viziboszi (Judit) tudott szerezni baráti alapon egy jó kis házikót a Bükk tetején. És úgy folytatódott, hogy kaptam az alkalmon, és kerítettünk egy közös közeli időpontot, hogy egy hétvégi jókedvű, mulatozós túrát csapjunk ott. A feladatokat felosztottuk: Viziboszi összerakott egy frappáns programtervet a hétvégére, én meg kidolgoztam a részleteit, a túrákat, és magamra vállaltam a hadvezetést.

Csapatunk nagyja november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 92. évfordulóján, szombat hajnalban gyülekezett a Keleti Pályaudvaron. A lányok már mind jó időben megérkeztek, míg a fiúk persze pár perccel indulás előtt ugrottak fel a vonatra. Viziboszi és Zsu külön úton mentek egyenesen Bánkútra, Zsozso (Zsolti) az utolsó pillanatban jelentkezett, és autóval (ami egy kis furgon) akart jönni a túrára, ezzel megoldódott a hadtáp felszállításának kérdése is.

Kissé álmosan, de jókedvűen, felhős-ködös időben érkeztünk Miskolcra – a pályaudvarra Softit (Zoli) is kirángattam az ágyból, egyszemélyes fogadóbizottságnak. Segítségével gyorsan odataláltunk a Tiszai Pályaudvar előtti tér túloldalára a közérthez, ahol néhányan beszerezték reggelijüket. Aztán egy időre elbúcsúztunk tőle, hogy Lillafüreden csatlakozzon újra csapatunkhoz.

Szólj hozzá!

Címkék: eger kirándulás miskolc kisvasút lillafüred szilvásvárad bánkút bükk fennsík

Tengerszem a Mátrában (2009.10.18.)

2009.10.18. 22:19 skeramajom

A szélrózsa minden irányából érkező túracsapat (a hét eleji pangás ellenére végül 11 fő) lassacskán gyűlt össze Szurdokpüspökiben. Szerencsésen sikerült megtalálnunk egymást annak ellenére, hogy község első buszmegállója nem ott volt, ahol az on-line menetrend írta, a közelében pedig se templom, se nyitva tartó kocsma.

Zsozso (Zsolti) és Atilla meglepetésként rámtelefonáltak, hogy némi késéssel, de jönnek, várjuk meg őket. A társaság meglévő részét ezért elengedtem kocsmázni (a következő buszmegállóhoz), a kutyával mi pedig lassan bandukoltunk a nyomukba. Mire mindenki kikérte az indító italát, addigra Zsozso és Atilla is megérkeztek, hát hamar visszarendeltem a bandát. Becsületükre mondva, hamar összeszedték magukat, és végre indulhattunk a túrára.

Rögtön a falu szélén emelkedik 500 m-re a Nagy-Hársas-hegy. A reggeli +2 fokos hideg délelőttre sokat engedett és a nap is szépen kisütött, így duplán megizzasztott az emelkedő. De gyönyörű volt. Imádom a Mátrában a szétszórt mohos bazaltsziklákat, itt sem hiányoztak. A hegy oldalából néhol ki-kivillant a panoráma is.

Fent a csúcson geodéziai torony áll, sajnos egy éve le van zárva (legközelebb lakatost vagy betörőt viszek a túrára), a tetejére szerelt parabola antennák, mobilátemelők megóvása érdekében. :( Ezért aztán ki se láttunk a tetejéről.

Szólj hozzá!

Címkék: kirándulás tengerszem jelzetlen turistaút

Várak, völgyek, gombák (2009.09.27.)

2009.09.27. 21:51 skeramajom

Megérdemel egy beszámolót ez a Börzsöny túra, bár nagyobb kalandok nem estek (csak én zakóztam egy hatalmasat induláskor, a házunk alatti utcasarkon megbotolva), élmények annál inkább.

Reggel a Nyugatiból nyolcan indultunk Dorka kutyával kiegészülve, autóval érkezve még Jujutka és Sanyi és a két Anita csatlakozott hozzánk. Csupa meglepetés volt ez a túra, hát kezdjük az elsővel: egyik Anita egy kis beagle-t is hozott magával, Lencsit, akit menhelyről vett magához három hete, és ez volt az első túrája.

Második meglepetés: Királyréten készülődünk felszállni 11-en + 2 kutyával az amúgy megtelt kisvasútra, hát kiderül, ez a járat nosztalgiagőzössel közlekedik, ezért csak retúrjegyet vehetünk a „csak oda” útra is. Busz ebben az órában pont nem indult, nem maradt más választásunk, felszálltunk. Két kocsi közül az egyik egy iskolás társaságnak volt egészben lefoglalva, a másikba épphogy befértünk cipőkanállal. A két kutyával elhelyezkedtünk a vasúti kocsi külső peronján, a többiek betömörültek a kocsiba. A gőzös sebessége majdnem megközelítette egy edzett teljesítménytúrázóét, azért lassan-de-biztosan elértük Királyrétet.

Leszállás után fotóstop, kikeveredés a fel-leszállók tömegéből, technikai kitérő, végre útnak indulunk. Rövid séta után egy-két szalmakazal társaságában ismerős arcok köszönnek rám. Kezdtem megijedni, hogy meglepetés-túratársak csatlakoznak hozzánk még Királyréten (már így is 11-en voltunk, nem szerettem volna még 6-8 embert magammal cipelni :) ). Megkönnyebbülésemre azonban hamarosan bemutatkozott Márti, aki megismert engem, de én annyira nem őt a túravezetői portréfotója alapján. Éppen várták a megrendelt „börzsönyi taxit”, mikor egymásba botlottunk. Rövid, de harsány üdvözlés után végre rátértünk utunk elejére.

Szólj hozzá!

Címkék: kisvasút királyrét várak nógrád

süti beállítások módosítása