Hagyományteremtő visegrádi hajókirándulás beszámolója Kinga barátnőm tollából (klaviatúrájáról), 2004-ből:
Ami a vasárnapi visegrádi hajókirándulást illeti, sajnálhatja, aki kihagyta, mert igazán klasszul sikerült! Nem ijedtünk meg attól a pár csepp esőtől, ami reggel esett. Hatan indultunk el 9-kor a hajóval (Rius és egy hölgy ismerőse, Dorka, Roland, Szabi és én), és rögtön indulás után pezsgőt bontottunk, mert Dorka ma én pedig jövő héten ismét betöltjük 18. életévünket. :) Lett is hangulat tőlünk a hajón. Legalább láthatta a sok külföldi, hogy kezdi a vasárnap reggelt a magyar. ;-) Zengett tőlünk a hajó egész úton!
Visegrádon ragyogó napsütés fogadott minket. Gyorsan neki is vágtunk az útnak, hogy minél előbb felérjünk a bobpályához. Lett is melegünk rendesen, csak úgy dobáltuk le magunkról a ruhadarabokat. :) Végre jó friss erdei levegőt szippantottunk, és csudaszép volt a le/kilátás is a hegyről.
A bobozást aztán alig tudtuk abbahagyni, annyira bejött. Már kétféle pályát építettek ki, úgyhogy lehetett választani is. Dorkának a téli pálya tetszett, mert az magasabban van, nekem a nyári jött be, mert az gyorsabb és veszélyesebb. Száguldoztunk rendesen a szánkókkal. 1x ránk is szóltak, mikor Rius-szal és Szabival hármas ütközést sikerült produkálnunk. De ha nem tudtunk lassabban jönni! :)
Lazításképpen körülnéztünk a Fellegvárban, Dorkát bezártuk a kalodába, megnéztük a kínzási és kivégzési módszereket és a visegrádi királytalálkozót a panoptikumban. Kipróbáltunk egy pénzbedobós távcsövet, amiről megállapítottuk, hogy nem működik jól, meg tök kicsi benne minden. Majd mire Szabi rájött, hogy fordítva nézünk bele, lejárt a beledobott százas. :) De távnézegető nélkül is nagyon szép volt a kilátás.
Kellemesen elfáradtunk, mire leértünk a hegyről, úgyhogy hazafelé a buszon már csak kómáztunk.
Remélem, legközelebb jöttök velünk kirándulni. Addig is készüljetek a péntek estére, amikor összeülünk valahol, hogy éjfélkor koccintsunk az EU-csatlakozásra.
