Szendehelytől Nógrádig a Kéktúra útvonalán

November 16-a (vasárnap) reggelén itthon indulás előtt némi vírusgyanús gyomorrontás-szerűséggel kínlódtam, és igencsak kérdéses volt, el tudok-e indulni a túrára. Szerencsére győzött az akarat, és összeszedtem magam annyira, hogy gond nélkül eljutottam öcsémmel és kutyával felszerelkezve a találkozóhelyre, az Árpád-hídi autóbuszállomásra.

És nem hiába, mert ugyan a túrára előzetesen nem jelentkezett senki, de ott már vártak ránk ketten: Judit, akivel már többször túráztunk együtt, és Anikó. Buszra szálltunk, hamarosan Vácra értünk, ahol még csatlakozott hozzánk egy másik Judit (aki Jutka) és Sanyi. Szendehely-Katalinpusztán leszállva pedig nagy örömömre Oldbike nicknevű túrabringás-bringatúrás köszönt rám, aki fotóinak jó ismerője és nagy rajongója vagyok.

Utunk célja a Kóspallag-Nógrád túrán elmulasztott várnézés bepótolása volt, ezúttal a cél kedvéért ellenkező irányból tettük meg az út folytatását. Oldbikeold természetesen drótszamáron érkezett, de az út elején gyalogosan velünk tartott, majd Szendehely határában a kápolnánál elbúcsúzott tőlünk, hogy még a Csóványost aznap meghódíthassa.

Az Országos Kék jelzést követve rövid szakaszon az autóút mellett haladtunk, majd hamarosan betértünk az erdőbe. A Keskeny-bükki patakot követtük Magyarkút határáig, ahonnan a Kő-hegyre majd Nagy-Kő-hegyre kapaszkodtunk fel. A Nagy-Kő-hegy tetején kicsit letértünk a jelzett útról, hogy a hegygerinc élén vezető ösvényről gyönyörködhessünk a kilátásban.

A másik Zoli hozott magával egy vagy 30 éves Börzsöny térképet, amin együtt próbáltuk megtalálni, hogy vajon a Börzsönyben vagy a Cserhátban vagyunk-e, merthogy utunk egy része ezen a Börzsöny térképen nem szerepelt. Láttunk rajta viszont a Nagy-Kő-hegyről a Les-völgybe levezető S+(?) jelzést, aminek nyoma az én új térképemen már nem szerepelt. Ezt az utat majd egy másik alkalommal megkeressük.

A Kő-hegy gerincének végére érve a K jelzést vezető szekérútnak vége lett, és a sűrűsödő növendékerdőben ment tovább lefele az ösvény. Aztán ismét széles erdészeti útra érkeztünk, amin folytattuk utunkat Nógrád felé. Lefelehaladva egy kisebb hegy oldalából szép kilátásunk nyílt a falura és a várra. Még egy vadászlesre is felmásztunk a kedvéért.

A faluban hamar benn voltunk, bőven jutott időnk körbesétálni a várban, majd beültünk volna a Vár vendéglőbe, ha nem ebrudaltak volna ki bennünket az ebbel. Csakúgy mint asztalszomszédainkat, akik egy vizsla társaságában vacsoráztak. Így hát szolidarítottunk a kutyával, és a teraszon fogyasztottunk el egy hatalmas tál gulyásnak hívott, de kondásnak tűnő forró levest, aminek a végéből még a kutyának is jutott vacsorára. Közben besötétedett, de a napot eltakarták a felhők, amik fölött mindig kék volt az ég.

A vendéglőben beújítottam egy börzsönyi váras gyűjtőfüzetet, amiben rövid ismertetők is vannak a Börzsöny őskori és középkori várairól, sáncairól. Jövőre el is kezdem bele a gyűjtögetést :)

Miután belakmároztunk, visszasétáltunk a vasútállomáshoz és kényelmesen elértük a fél5-ös vonatot, ami ezúttal zónázó vonathoz csatlakozott, így tényleg du 6-ra a terv szerint meg is érkeztünk a Nyugatiba.

Képek a túráról: Jutka és Sanyi, saját fotóim, Oldbikeold bringás képei.