Haverok, bulik, hegyek

Ugyan tavaly is itt töltöttük a húsvétot, de a sok érdekes helybe, látnivalóba a téliesre fordult időjárás és a szűk 3 nap adta időkeretünk okán éppen csak belekóstolni tudtunk. Azt már akkor tudtuk, Csesznekre muszáj lesz újra visszatérnünk.

Ezért az ideit megtoldottuk még egy nappal, hogy egy 4 napos hosszú hétvégén jó sok mindent megnézhessünk. A húsvét sokaknak családi program, nem is tolongtak a jelentkezők egészen március végéig, amikor hirtelen feltámadt az érdeklődés. Így lett útitárs is, autó is, utóbbinak köszönhetően kicsit átszabhattam a programot.

Igyekszem beszámolni minden apró részletről, hosszú lesz a rizsa, ha unjátok, lapozzatok, ha nem, akkor olvassatok...

Kicsit rossz kedvvel fogok hozzá ehhez az élménybeszámolóhoz. Mert csodálatos túrát tettünk, csak sajnos az Öcsém bénázott, és a fényképeim felét letörölte az apparátom memóriakártyájáról. Így a kollektív emlékezet általam készített részének Csóványos alatti része odalett. :( Most nagyon bánatos vagyok miatta…

Pedig a túra igazán jól sikerült. 13 ember + 1 kutya fővel vágtunk neki a túrának. Ezúttal mindenki vonattal jött, ami azért is jó, mert az először találkozó túratársak már utazás közben kicsit megismerkedhetnek, beszélgetnek egymással.

Hamar odaértünk Kismarosra, ahol átszálltunk a kisvasútra. Ismét a vicces kikiáltó-fiú volt szolgálatban, aki már a Mikulás-túrán mulattatott a hivatalos-vasutas hangosbemondásával.

Királyrétre érkezés után kicsit szétszóródott a társaság. Tesóm a fényképész-szenvedélyét élte ki, és (majdnem) félórára eltűnt kattintgatni a nemtudommit, mert ezek a képek is elvesztek. :-/ A hölgyek technikai kitérőre vonultak a közeli turistaház felé.

10 óra tájt sikerült azért magunkat turistaútnak indítani. A K kocka (csakazértiskocka és nem négyzet!) jelzésen. Igazán furcsa, nagyon dolgoznak mostanában a ráérős és szorgalmas jelzésfestők, mert egész úton a felújított jelzések még a nyílegyenes úton is kb. minden harmadik fára fel voltak festve. És még azt mondják, hogy az erdő ne nézzen úgy ki, mint a karácsonyfa...

Vasárnap a kissé szomorkás idő az ijedősebbeket ugyan megfutamította, de a mindenre elszánt tömeg, Dorka Kutyával együtt mindösszesen 15 fő, csakazértis eljött túrázni. Kezdek aggódni, mi lesz majd, ha még a nap is süt. :)

Tesóm reggel túlságosan el volt foglalva a morgással: miért kell esőben túrázni, miért éppen ide és miért pont most, amikor most máshol sokkal jobb. Van, akinek semmi se jó. Addig morgott és vacakolt, míg sikerült késve elindulnunk. Bakesz már aggódva hívott a pályaudvarról, hogy a csapat összeállt, csak a nagyvezír hiányzik, de hamarosan, mindössze 5 perc csúszással befutottunk.

Solymáron egyesítettük erőinket a vasútról leszálló többi túratárssal, és nekieredtünk a Szarka-várnak. A vár régészeti feltárás alatt áll, valószínűleg emiatt volt zárva a kapu, de egy csapatnyi kíváncsi túrázót ilyen apróság nem riaszthat vissza. Megkerültük, és kicsit odébb bemásztunk. Először csak én, aztán a többiekben is győzött a kíváncsiság, végül csak utánunk jöttek. Zoli a kutyát is beemelte, ne maradjon ki a jóból ő se. Itt ért utol minket erősítést magával hozva Szidi barátnőm, aki csak az ébresztőóráját felejtette el átállítani, párja Robi, aki nekem jóbarátom, a várig hozta őket utánunk, utána észrevétlen lelécelt, mielőtt maradásra bírhattam volna. :)

Mit lehet hozzátenni egy túrabeszámolóhoz, amellyel már megelőzött két ékestollú túra(vezető)társ (Tomisenior, Mars). Azért mert most nincs jobb dolgom viszont van ihletem, költöttem hozzá én is, hogy szórakozzatok.

Szombaton már kora reggel kivert az ágy, nade nem eléggé, mert a csipatörölgetéssel elég sok idő eltelt. Még jó, hogy a motyónkat még előző este nagyjából összekészítettük. Reggel még teafőzés, teahordó palack gyors megolvasztása, és futólépésben indultunk Roland kéglijétől 5 percre levő talihelyre. Miközben hallgathattam egyfolytában, hogy mindig miattam késünk el. Azért sikerült nagyjából időben odaérni a rejtélyes Sanyi szobrához, akiről mint előzőleg kiderült az öreg Petrovics fia. Villámgyors kézfogó Tomival és Tomi lánykájával, aztán gurultunk tovább az Extrém park előtti talihelyre.

Hamarosan beérkeztek a többiek is: Tomi uncsitesója egy cocker spániellel felszerelkezve, Éva és Éva lánya, 2en egy névvel, hogy könnyebb dolga legyen a névfelejtős túravezetőknek, és végszóra, beígért kiskorúakat hátrahagyva, Mars és Klau, akiket viszont nem lehet elfelejteni.

Rövidesen nekivágtunk a völgynek. A Trippammer-fánál én még valószínűleg alva jártam, mert nem hallottam se birkát, se kakukkot, se motorfűrészt. Még Roland se morgott. :) Innen a völgyek felé vettük az irányt, útközben egyre több hunyor hunyorgott ránk, medvehagyma mezők zöldje díszítette az utat körös-körül, nagy örömömre még kankalinokat is leltünk, kicsi sárgát és hosszabb lilát (ami igazából valójában nem is kankalin, hanem Bársonyos tüdőfű). Fura volt, hogy itt már teljesen elolvadt a hó, a patakok is a normális medrükben folytak. Azért jutott víz a vízeséshez bőven, volt mit fényképezni.

Kezdenek népszerűsödni a túráim – 9-en gyűltünk össze ezen a ködös vasárnapon, hogy meghódítsuk a Csóványost. Köztük több, számomra új arc is. Meglepődtem, mert a Sétafikán már az idén előzőleg 2 túra volt meghirdetve a Csóvi felé, az egyik mindössze 2 héttel előbb. Bár ami azt illeti, az előző túrán nagyon bejöhetett a hely a népnek, mert jött repetázni az én túrámra is Flórián a múltkori csapatból.

Szépen elzakatoltunk Diósjenőre, ahol kiszálltunk a vonatból, és majdnem feldöntött bennünket a szél az állomáson. Na szép. Indultunk tovább széllel szemben, mint a Fonográf. A vonattól ugyanakkor indult egy kisebb társaság is, akikkel később össze-össze találkoztunk az út során. Ők a zöld-sárgán mentek jobbról fel, mi balról a Px-en, mert az egy kicsit rövidebb.

Mielőtt nekivágtunk volna az erdő széli kaptatónak, a műút mellett gyorsan elintéztük ügyes bajos dolgainkat, pl. én beélesítettem frissen szerzett túrabotomat. Utána sebes iramban felhúztunk a Cseh-várhoz. A tetőről majd’ lefújt minket a szél. A Cseh-vár a lábunk alatt hevert romokban, Nógrádot megnéztük a távolban. A másik túracsapat már lefele tartott a várból, mikor mi odaértünk, kísérte őket egy berni pásztornak tűnő kutya is. Gondoltam, hogy csak hozzájuk csapódott, de olyan hűségesen tartott velük, úgy tűnt, mégis az övéké. Jól körbenéztünk, aztán folytattuk utunkat terv szerint a Z jelzésen. Közben jól kiolvastuk a tanösvény útbaeső tábláit, én meg lefényképeztem későbbi tanulmányozás céljára.

Február 21-22-én, farsang előtt, Pilisszentkereszten fánkfesztivált tartottak. Öcsém a tévéből hallott róla, és hónapok óta rágta a fülemet, hogy nézzek utána részletesen, hogy ez a program hol és mikor lesz. Végre rákerestem a neten, és kiderült, hogy a hely Pilisszentkereszt, és az időpont valamikor február végére várható.

Mire feltették az idei műsort, túraútvonalat is kitaláltam mellé, mert miért ne kössük össze a kellemeset a kellemessel. Tavaly jártam először a Vaskapu-sziklánál a Tájékozódási halál nevet viselő túrán. Addig nem is tudtam róla, pedig anno apukámmal keresztbe-kasul bejártuk a Pilist. Azután próbáltam saját fejem után is megkeresni, de felülről nehezebben igazodtam el. Úgy emlékeztem alulról egyértelmű az út, és most gondoltam itt az alkalom, hogy innen kezdve a Pilist is körbekerüljük.

Előző héten jól leesett a hó, riogattak is, hogy derékig érő hóban kell majd trappolnunk. De mindezek ellenére belevágtunk. Nem is kevesen. Csak néztem, hogy egyre-másra jönnek a jelentkezők a Batthyányi téri találkozóhelyre. A HÉV-en kb. 20 embert számoltam össze, Pilisszentkereszten már túlléptük a 30-at. Kamáslit szerencsére a többség hozott, de a kisebbség sem riadt vissza az extrém körülményektől. Hát elindultunk.

Úgy terveztük, fánkzabálással kezdünk, de közben kiderült, hogy azt majd csak du. 2 után osztanak. Így azonnal útra keltünk, és "kénytelenek" voltak azok is velünk tartani, akik abban reménykedtek, hogy majd a fesztiválsátorban degeszre tömik magukat, míg mi túrázunk.

Nagyon megszerettem a Mátrát. Azt hinné az ember, hogy egynapos túrákhoz Budapestről túl messze van, így sokan elkerülik. Nem is szoktunk túl sok turistával találkozni útközben. Pedig a Stadionoktól reggel több közvetlen buszjárat is indul, és nincs is zsúfolásig megtömve, nem kell félórával előbb sorbaállni a buszmegállóban, hogy ülőhelyet kapjunk. Persze-persze, ott megy végig a 24-es út, aminek napközben a zaja a hegyormokra felhallatszik, és a fene egye meg a közutat gyorsulási versenypályának használó motorosokat. Ezt a kis civilizációs ártalmat azonban feledetik a gyönyörű tájak.

Van abban is némi kihívás, hogy az ember gyalogszerrel hódítsa meg Magyarország legmagasabb pontját, és ne az attól 100 méterre levő parkolóból :)

Budapestről ennek legkényelmesebb kiindulópontja Mátrafüred, a Mátra déli kapuja. Persze akinek kényelmetlen volna a busz, vagy szeret romantikázni, megközelítheti kisvasúttal is, amely egész évben közlekedik.

Számos bércen és völgyön át közelíthető meg a Kékestető, egyik szebb, mint a másik. Tavaly tavasszal a Vizes-Keszőn mentünk fel, és a Benevár-bércen ereszkedtünk le. Idén új útvonalat akartam felfedezni, így terveztem a Csatorna völgyet, ahova a tavalyi túra elején csak bekukucskáltunk, és visszafelé útra egy másik patakvölgyet, a Kalló-völgyet.

Az új év elején egy kis bokros teendők közti rövidke lábnyújtásra kirándultunk a Budai Hegyekbe az év leghidegebb napján. Január első szombatja éppen munkás szombat lett volna, de végül nem lett, mert nem volt gáz.

Ezért és ennek ellenére egy rövidke túrát szerveztem vasárnapra. Előzménye volt, hogy Mars míg én a Naszály csúcsát hódítottam, elment beteglátogatni Csigához, egyik kedvenc Sétafikás és egyben Tipográfiás túravezetőnköz. Őt szerencsétlen baleset érte, emiatt most hosszú hónapokra túraelvonásban részesül. Így hát ő nem megy hegyhez, azért mi mentünk hozzája. Szóval Mars ment december legvégén, én pedig január elején vittem arra a Sétafikákat, merthát én se maradjak ki a jóból.

Budakeszi szép környékét sokféleképpen lehet megközelíteni. Nekem kedvenc útvonalam a túra-újrakezdésem elején felfedezett Mária-szurdok (leánykori nevén Meteor-szurdok - ha valaki tudja, mondja meg miért kapott új nevet). A szurdok meglátogatásának tippjét annak idején egy Index fórumtopicban kaptam. Jó nehéz volt megtalálnom pontosan merre is van, pláne mivel az elmúlt évek alatt nevet változtatott, és a szurdok régi nevét írták a topicba.

2007 ősze óta egyik kedvenc helyem lett, és többször jártam arra. Ezen a télen pedig Csigát közelítettük meg innen. A túra egyik vége tehát megvolt, a másik végét kellett kitalálnom.

Rég jelentkeztem túrabeszámolóval itt, tán azt hinnétek, elvesztem, pedig nem is. A kéthetes hosszú karácsonyi szünetben mondhatnám, jóóól kitúráztam magam, ha ez lehetséges lenne. De eleget túrázni sajnos nem lehet, viszont azóta a dolgozómban és az otthoni feladataim szépen összegyűltek, és amit eddig tologattam egy nagy kupacba, már nem látok ki belőle.

Legutóbbi túrán Marssal voltam egy kis körre a Nagy-Szénás körül, mintegy újévi levezetésként, aztán azóta se. Múlt hétvégét Pécsen töltöttem Rolandnál, persze túrázni is szerettem volna, de nem jött össze. A hét közepén elriogattak a hírekkel, hogy minden jeges és csúszik és életveszély, nehogyvéletlen a hegyekbe merészkedjünk.

Azért hogy megbizonyosodjunk, szombat este szürkületben felsétáltunk a Tettyére és a Havihegyre terepszemlét tartani. Még a hegytetőn is sokfelé jeges volt a környék, úgyhogy inkább sztornóztuk a vizes völgyeket, mert én még ellavírozok, de Roland ahol el lehet esni, ott tuti elesik, én meg hallgathattam volna a morgását egész vasárnap.

Megjelent egy cikk a Sportkapu.hu-n a Sétafikáról, itt olvasható (és az ajánlott olvasmányok közé is betettem): http://www.sportkapu.hu/hir.php?azon=588

Ennek kapcsán pedig egy Sétafika dalra leltem a zeneszoveg.hu-n. Megtetszett, hát nyitottam neki egy új bejegyzést:

Stenk : Sétafika (RHCP - Walkabout magyar) - dalszöveg

Azt hiszem sétafikálok
és rájövök, mit is csinálok - csak nem nehéz?

Csak én leszek a két lábamon
saját teher a saját vállamon

magán-nyomozóvá válok,
szétnézek, mindent átvizsgálok - fürkészek

virágok míg a szem ellát,
nyári kábulat, a séta jól ellát - láss el

Sétafikálok
Sétafikálhatsz itt helyben
Sétafikálhatsz távol
sétafikálhatsz a kertben
Sétafikálhatsz bárhol
Sétafikáláskor...

Távoli horizonot kémlelek -
repkedek, ti meg csak nézzetek!

minden dögevő jól elhízott,
lassan lelassulok ahogy csak bírok.

ősi hangok az ősi álmokban,
jövőt látok minden őslakosban.

Sétafikálok
Sétafikálhatsz lazán
sétafikálhatsz csoszogva
sétafikálhatsz lassan
sétafikálhatsz robogva
Sétafikáláskor...

A séta gyógyír a legtöbb bajomra
lábra állok, először balra - majd a jobbra

Azt hiszem, sétafkálok,
rájövök mit is csinálok - csak nem fáj?

lépkedjél míg kedved tartja,
császkálj át a túloldaladra