A tavalyi nagy sikerre való tekintettel, Csiga újra megszervezte ezt a remek kis túrát. Sokan eljöttek a tavalyi csapatból, de voltak szép számmal újoncok is köztünk. Rolanddal aznap késő délután még régi kedves barátaink esküvőjére is hivatalosak voltunk, az ifjú pár nem vette zokon, hogy teljes túramenet felszereléssel állítottam be :) – a szertartás után siettem a Trendl házba, ahol a társaság legszomjasabbjai már teli söröskorsókkal készültek az éjszakai megmérettetésre.
Minden beérkező busszal jött néhány túratárs. Császármorzsa, sörözgetés mindenkinek járt, addig-addig eszegettünk, míg a tervezett kényelmes séta helyett idén is soványmalac vágtában siettünk napnyugtára a Csergezánhoz.
Idén jó felhős volt az ég, a napnak csak vékony sugarait láthattuk lemenni. A Tarnai pihenőnél vártuk meg a teljes sötétséget, az éjszaka leple alatt tovább Adyliget felé, ahol elviselhetetlenül hangos metál koncert kísért minket a Hárs-hegy aljáig. Útközben valahol elhagyott bennünket két túratárs, viszont néhányan még csatlakoztak itt hozzánk Csiga telefonos navigációjának segítségével.
Fáradtságom okán nehezen húztam fel a lábam az emelkedőkre, azért csak felmásztam a többiekkel együtt a Kis-Hárs-hegyre, ahol gyorsan összeszedtünk egy tábortűzre elegendő fát, és elkészítettük sütnivalóinkat. Végszóra az én hamuban sült krumplim is elkészült. A falatozás után a Nagy-Hárs-hegy teteje következett, én kilátóba mászás helyett csak álmosan néztem ki a fejemből, néhányan pedig előresiettek a Szépjuhásznéhoz megcsappant vízkészletük pótlására.
Az éjszakában tovább ballagva 
már csak a János-hegy oldalának leküzdése maradt hátra. Fenn a kilátóban apró mécsesek pislogtak, a tetején meglepetés-vendég (Pici) várt bennünket forró kávéval, sütikkel. A túra azért még tartogatott innen egy kis ráadást: tovább kellett sétálnunk a Normafához a buszhoz, sajnos a turistaellátó helyek (Rétes Büfé és társai) még aludtak, mi pedig haza, majd nyugovóra tértünk a 21essel.
Nagyon jó túra volt idén is, reméljük, folytatódik a hagyomány, és jövőre sem marad el a telihold :)
Blogom illusztrációi: első két kép Csigáé, uccsó az enyém. További képek a Sétafika galériájában: Zita, Lappanyú (Bence), Csiga, és az én képeim.
