Kirándulás, túra ingyen szervezéssel

Haverok, bulik, hegyek

Túraleírások, közös események kihirdetése a nagyvilágnak. Remekbe szabott élménybeszámolóim gyűjtőhelye, hogy mindig mindenki megtalálja.

Képek helye

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

Életem első Gerecse-túrája (2009.05.17)

2009.05.20. 22:28 skeramajom


...avagy túra a Turulhoz

Miután a Börzsönybe és a Mátrába sikerült jócskán belekóstolnom túraújrakezdésem óta, gondoltam itt az ideje, hogy újabb közeli tájak felderítésébe kezdjek. Gyorsan vettem is egy Vértes és egy Gerecse térképet. Még a télen elkezdtem tervezgetni, a túra hossza miatt a megvalósítással vártam a tavaszra-nyárra és a késői sötétedésre.

Első túrának gondoltam, nézzük meg közelebbről a Turulmadarat, amit eddig mindig csak a vonatablakból vagy esetleg az autópályáról láttam. Elkezdtem böngészni a térképet, láttam van ott még kilátó, barlang stb. Ezzel már rosszul nem járhatunk. Mint útközben kiderült, jól „belenyúltam”, sikerült egy rendkívül szép és érdekes útvonalra találni. De haladjunk sorjában az eseményekkel...

A kalandok a Kelenföldi Pályaudvaron kezdődtek. Sikerült csisszre befutnunk a meghirdetett időpontra, negyedórával a vonat indulása előtt. Mert hiába indultunk jóidőben, ha a villamos jócskán késik. Gyors jegyvásárlás, majd zúzunk a vonathoz. Jutkáék súgtak, melyik vágány, mert ők már tudták. Vágánynál megtorpanok, tökmás vonat van kiírva, nem a mienk. Vissza az aluljáró eleji kijelzőhöz: a vonat mégis onnan indul, csak még a 3 perccel előttünk onnan közlekedő vonat volt kiírva. Futás vissza, kutya füle lobog a szélben.

Többi túratárs már ott várt minket a peronon, csak néztek furán, hogy rohangálok mint a mérgezett egér, aztán meg fulladozok percekig :)

Azért szerencsésen megérkeztünk Tatabányára, mind a 10-en plusz a kuty. A vasútállomás előtti parkban megvártuk Zozek-Zolit, az ellenkező irányból. Így lettünk tucatan: 8 lány, 3 Zoli, 1 Kutya.

Kisétáltunk a városból, a szélén nosztalgiától felhős tekintettel vetettem futó pillantást rég-múlt exfőiskolám anyaépületére, a MÜTF-re. Aztán kábé 300 garádicson fel a Turulhoz. A lépcsők alatt szerencsére útba esett egy kis csap, ahol a kutyát alaposan be tudtuk vizezni, hogy a meleget jobban bírja. Amíg mi ezzel vacakoltunk, a többiek felmásztak az emlékműhöz. Az élelmesek és kíváncsiak közben kitértek a Szelim-barlanghoz, utánuk így tettünk mi is.

Már az ösvény is szép a hegyoldalban, lefelé a panoráma, bár Tatabánya nem éppen egy szívdöglesztő látvány, felfelé a sziklákon viszont szép növények virítottak, sárga varjúháj és tesóm még sorolhatná.

A barlang szája hívogatóan tátogott felénk, be is néztünk. Legbent éppen lukat ástak, a talaj rétegződését vizsgálták. Átmásztunk a túloldalra egy másik ki-be járaton, és itt is találtunk egy keskeny lépcsősort, amin felértünk a tetőre, és visszasétáltunk a madárhoz, ahol utolértük a csapatot. (Az emlékműról ITT lehet bővebben olvasni.)

Mindenki kifújta, kiuzsonnázta, kinézegette magát, majd továbbálltunk a kilátó felé. Gyalogosoknak, járókereteseknek és babakocsival sétálóknak könnyen járható, de kutyalábnak már kevésbé tetsző, murvával leszórt sétaút visz odáig. Közben a környékről bányászott kövek voltak kiállítva az út mentén, alattuk kis táblával, hogy melyik honnan származik. A kilátót 1980-ban állították, korábban a XII/a akna felvonója volt, tavaly újították fel, és ősszel adták át a nagyközönségnek. A felújítás után Ranzinger Vince bányamérnökről nevezték el, a térképemen még „Aknatorony kilátó”-nak hívják.
(A kilátóról egy rövidke cikk olvasható Tatabánya honlapján)

Aki akart, felmászhatott a tetejére, a pazar körpanoráma kárpótolt a sok lépcsőmászásért. A tériszonyosok lent őrizték addig a hátizsákokat, a kutya pedig az uzsonnázó kirándulóktól koldulta ki a tízóraiját.

A kilátótól a piros háromszög jelzésen, meredek lejtőn másztunk le a hegyoldalban. Többeknek sajgott a térde, a kutya viszont remekül bírta, mert neki a hátsó lába a gyengébb, így vígan szaladt utánunk. A Vaskapu nevű völgyben csodás bükkössel és érdekes útmenti sziklákban gyönyörködhettünk. A végén nem vettük észre sem a Vértes László, sem az Aranylyuk barlangokat, hiába, mindentfelfedező Móni nem volt velünk :) Utunk kellemesen hűvös, magas bükkösben vitt tovább, a hegyoldalon mindenfelé elszórt mégszkősziklácskák díszlettek. Imádtam :) Hamarosan beérkeztünk Vértestolnára, ahova egy kis hűsítő kedvéért kitérőt tettünk. Útközben a falu szélén láttunk egy érdekes borospincét - bepróbálkoztam, hátha kapunk egy kis kóstolót, de kiderült, most vették a pincét, még nincs benne bor. Nem baj, majd jövünk jövőre :)

A kocsmából visszatértünk a pirosra, de nem úgy, ahogy ígértem, hanem egy rövidke jelzetlen szakaszon a faluból kivezető dűlőúton. Forró napsütéses mezőn át mentünk, de kárpótolt minket a gyönyörű kilátás Tardosra, és fölötte a Gerecse csúcsára.
Közben a terv szerint valahol összeértünk a piros turistaúttal, de ezen a részen csak ritkás, régi jelzésekkel találkoztunk, így pontosan csak akkor derült ki, merre is tartunk, mikor leértünk egy autóút melletti, újonnan kialakított pihenőhelyhez. A pihenő természetesen nem szerepelt a térképen, pedig neve is volt: Gorba-pihenő. A társaság egy része dzsípíesz után kiáltott, de megnyugtattam őket, hogy én anélkül is prímán el tudok tévedni. ;) Azért egy bácsi útbaigazított bennünket a továbbiakat illetően, meg innen már az út is ki volt festve rendesen. A mészkőbányába viszont nem tekintettünk be, a tűző napról inkább sietősen visszatértünk a bükkfák alá.

Az út mellett próbáltam megkeresni egy noname forrást, de minden ki volt száradva, így hamar feladtam, inkább visszatértem a többiekhez. Kicsit feljebb viszont a Hideg-kutat megtaláltam, míg a csapat nagy része előresietett, én megtöltöttem a flaskám, és Zozek-et is felbujtottam, hogy cserélje le a kulacsában a vizet. Öcsém is visszaszaladt, úgyhogy a kutyát is lelocsoltuk.

Az út mentén elszórva aztán összeszedtük a túratársakat, előbb-utóbb mindenki szépen megkerült. A Baji vadászházat elhagytuk, majd hamarosan kiértünk egy széles erdészeti dózerútra, ami kivitt bennünket Vértesszőlősre. Itt is kísérletet tettem az úttól nem messze benn az erdőben egy Ló-kutat megtalálni, de se lónak sem kútnak nem leltem nyomát. Az erdőből kiérve, Vértesszőlős határából, gyönyörű kilátásunk nyílt a magunk mögött hagyott hegyekre. Az előembertelephez 10 perccel 6 előtt értünk, a múzeumos néni nagyon kedvesen megengedte, hogy még bemenjünk, és még kaptunk zárás után kis ráadás időt, hogy alaposan szétnézhessünk. A leletek kis pavilonokba voltak bezárva, csak ablakon át lehetett kukucskálni. Samunak itt találták meg a koponyacsontját, meg gyerekfogakat, meg őslábnyomokat.

Innen aztán uccu neki a vasútnak. A fürgébbek előreszaladtak egyenesen egy rövidebb úton, a kevésbé fürgékkel pedig a jelzést követtük, amit nem bántunk meg, mert kívülről jól megnéztük a templomot, előtte pedig egy turulmadaras háborús emlékművet. A vasútállomás mellett meg egy régi tűzoltószekérnek tűnő járgányt láttunk.

Zozek hazafuvarozta Leát, a többiekkel vonatoztunk a hamarosan beérkező hosszú, piros Siemens kígyóval. Szép túra volt ez is, azt mondanom sem kell, a társaság szórakoztató, és örültem, hogy a Sétafika jobbnál jobb választéka osztotta a túranépséget, így nagycsaládias hangulatban túrázhattunk.

Szólj hozzá!

Címkék: tatabánya kilátó vértesszőlős turul emlékmű vértestolna előembertelep

A bejegyzés trackback címe:

https://skeramajom.blog.hu/api/trackback/id/tr761134493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása