Nem tudom, hogy a beígért saját kezűleg készített forralt bornak, az előszilveszteri hangulatnak vagy más egyébnek köszönhetően, a Sétafikáról szép számmal ígérkeztek résztvevők. Persze nem törekszem hatalmas népszerűségre, és nem célom, hogy tömegtüntetést szervezzek a közeli hegyekbe, így több vagy kevesebb túratárs akad, ugyanúgy örülök. Aztán nem is jött el mindenki, aki bejelentkezett, de azért lettünk elegen: végül 9 ember + Dorka kutya vágott neki ennek a rövid de jó meredek túrának.
Vácon a buszból meglestünk egy utcai hőmérőt ami -5 fokot mutatott, nem akartunk hinni neki. Pedig mikor leszálltunk Szendehelyen, nem volt melegünk.
Rövid téblábolás (tévút) után sikerült megtalálnom az irányjelző táblával jelzett út kezdetét, és innentől aztán hadiösvényre léptünk. Elsétáltunk Rockenbauer Pál emlékét őrző kopjafáig, amit a rajongó turisták koszorúi díszítettek. Jól megnéztük a nemrégi Cartographia kéktúra atlaszban, hogy régen ugyan arra vitt a kék, de már nem. Aztán visszaballagtunk az új kék jelzés elágazásához.
Hosszabb kaptató vezetett minket a Naszály tömbjének derekáig, de nem bántuk, mert legalább jól kimelegedtünk. Hamarosan elértük a Bik-kutat, a tavasz óta - mikor utoljára erre jártam - szépen kiegészítették okosságos táblával és egy fából ácsolt pihenőhellyel. Jól kihasználtuk és kurta tízórai szünetet tartottunk.
A kék út kényelmesen oldalazva, lankásan emelkedve-lejtve vitt tovább, majd egy meredek kanyarral a csúcs irányába fordultunk. Itt már nehezen gyűrtem a meredeket magam alá, de Judit (aki rendszeres és szorgos túratársunk) felajánlotta a fele túrabotját, ez segített át a nehézségeken. Köszi neki!
Az ösvény fölött a hegyoldalban nagyon szép sziklák látszottak, amiket már egy szinttel lejjebbről is megcsodáltam. Ezek mellett másztunk fel a Látó-hegy oldalába. A Víznyelő-barlangról meg is feledkeztem, túratársainknak viszont megakadt a szeme rajta, de aszondták nem érdemes visszafordulni érte, úgyhogy továbbálltunk.
Hamarosan irányt váltott a K jelzés, de mielőtt felmásztunk volna a Naszály-csúcsra, egy rövid kitérővel útba akartam ejteni a Szent Margit keresztet a Látó-hegyen. Ez egy viszonylag új jelzés, a tavasszal vett Cartographia térképemen nyoma sincs, de van egy másik kiadású (Térkép Faragó) Börzsöny térképem, az ehhez mellékelt kis füzetke sok egyéb között a Naszály és környéke részletes, 1:30000 arányú térképét is tartalmazza.
Szóval ezen fedeztem fel, hogy onnan szép a kilátás, de nem volt egyszerű odatalálni. Mindenféle utakon benéztünk, mire kiderült, hogy a dél felé vezető SC jelzésből néhány méter után balra ágazik ki a keresett K háromszög.
A csúcsra kiérve csodás, egyedülálló panoráma fogadott minket. Mintha a mennyekben lettünk volna, felettünk szikrázó napsütés, alattunk végig összefüggő felhőpaplan takart mindent. A közeli Sejcei mészkőbányához vezető műútat eleinte még láttuk, aztán nemsokára múlva az is felhőbe burkolózott.
A bányát nem is láttuk, csak a zakatolása kísért minket a Naszály tetejéig.
A napsütésben kissé melegebb lett, így alkalmasnak ítéltük a helyet az ebédszünetre. Előkerültek a sütik, amikből körbelakmároztunk. A sütkérezés ellenére azonban egy idő után már fázni, majd vacogni kezdtünk, így visszatértünk a kékre és mászunk a Naszályra.
Az emelkedőn felfele hamarosan megpillantottuk a geodéziai tornyot. Az aljára még egy skeramajmot is felfestettek :) Néhányan felmásztunk és körülnéztünk, fölöttünk az ég, alattunk felhőben úsztak a közeli hegyek kúpjai. A torony aljában aztán - mint a túra csúcs- és fénypontján - felbontottuk az első termosz forralt bort.
.jpg)
Következő feladatot megkapta a csapat, nosza keressük meg a tervezett továbbutat, a ZC, S háromszög kombót, mire tesóm röhögve mutatott a torony oldalára :) Mégiscsak rám hárult a feladat. Elsőre meg is lett a S3, de a ZC hiányzott mellőle, így odébbálltunk. Egy kicsit odébb meg is lett a keresett út. Jó meredek lejtőn majdnem gurultunk lefele a hegyoldalban, mígnem a ZC elágazott egy oldalazó szekérúton.
Ennek az útnak a mentén még egy kilátóhelyen tudtuk a szemünket legeltetni, majd a Nagybánya-kő mészkőbányájába kalandoztunk be egy kicsit. A kíváncsibbak felmásztak körbe a bánya szélének szikláin, majd a többiek is utánunk eredtek. A lemenő nap csodás fényben világította meg a köveket. A bánya tetején felfedeztem a lefelé tartó S3 jelet, ezen tértünk vissza elhagyott utunkra.
A SC-t folytattuk, hogy a Násznép-barlang fölötti hegyoromról kitekinthessünk. 
Hát most nem láttunk el Nógrád váráig, de cserébe nézhettük, ahogy a nap lemenőben "tüzet rakott a felhőben", és kiürítettük a másik forralt boros termoszt is. Majd a Kopaszok mentén sötétedés alatt ereszkedtünk le Kosdra, közben még gyors pillantást vetettünk a kosdi szénbánya 1931-es katasztrófája emlékére állított emlékművére.
Sajnos a buszunkat negyedórával lekéstük, így hogy ne fázzunk, továbberedtünk a falu központja felé, hátha találunk valami menedéket magunknak. Először egy vendégházba kéredzkedtünk be - de sajnos az ott elszállásolt família nem akart minket befogadni vacsorára. :) Nem volt mit tenni, mentünk tovább, mígnem hamarosan egy eszpresszóra találva ott koccintottunk az újévre és túra sikeres befejezésére.
Gyönyörű túra volt ez, ami minden évszakban más és más szépségekkel kecsegtet. Úgyhogy érdemes lesz még ide - akár az idén - visszatérni.
Képeket a Sétafika túraoldal galériájában láthattok.
Ui. a túra technikai információit is bejegyzem, hogy másoknak is ajánlhassam ezt a látnivalókban gazdag útvonalat
Szendehely, Katalinpuszta - (P) Rockenbauer-kopjafa - (K) Rekettyés-tó, Bik-kút, Víznyelő-barlang, Vaditató-tó - (S3) Szt. Margit kereszt - (K) Naszály-csúcs - (ZC+S3 majd ZC) Nagybánya-kő - (SC) Násznép-barlang - (ZC) Kopaszok, Bányász-völgy - Kosd
Táv: 13 Km / Szintemelkedés: 720 m
Itiner a tuhu-n: http://www.turistautak.hu/routes.php?id=1520
