Ez a túránk is, mint mindegyik :) nagyon jól sikerült. Szép napsütésben, nagyon kellemes szellős időben vágtunk neki az útnak. A Nyugati Pályaudvaron már fenn a vonaton, telefonos segítséggel ért utol minket két gyalogosan érkező túratárs, egyikük az itt jelentkező Imee a Kerge Zerge Egyesület csapatából, és egy 3 fős társaság csatlakozott hozzánk Perőcsényben. Válogatott képek a Sétafika galériában láthatók.

A vonaton menetközben, ígéretemhez híven bejelentkeztem telefonon a Kemencei Erdei Múzeumvasút üzemvezető-helyettesénél, mire kiderült, hogy végig egy vasúti kocsiban utaztunk. :) Innen nagyon érdekesen telt az utazás további része, mert ő lelkesen mesélt nekünk a Kemencei és a többi kisvasúttal kapcsolatos érdekességekről. Vezetésével egykönnyen odataláltunk a kisvasút állomásához is. Az állomáson egy fedett helyiségben kis kiállítás tekinthető meg a kisvasútról, és kinn az állomás területén is vannak szabadtéren parkoló vasúti kocsik. Futó pillantást vetettünk rájuk, és izgatottan vártuk az indulást. A kisvasúttal rendkívüli módon nem-hivatalosan egészen Fekete-völgyig utazhattunk érdekes úton, a gyalogutat megspórolva.

A Feketevölgy panziótól a hangulatos völgyben, a kisvasút régi, elmosott pályáján és mellette jó sokáig kényelmesen és bögölymentesen :) észrevétlenül emelkedve gyalogoltunk. A Hamuház régi állomásánál rövid pihenőt tartottunk, majd hamarosan elhagytuk a hajagosi postás-kulcsosházat. Innen még egy darabon a síneken vitt az út, mígnem elértük utunk talán legnehezebb szakaszát, vagy 2 kilométer hosszú meredek emelkedőt a Nagy-Hideg-hegyi turistaházig. A Hangyás-bérc alatti völgyben a meredek út okozta fáradságot érdekes sziklák látványa enyhítette.

A turistaházban tartott bő félórás pihenőt fájdalmasan rövidnek éreztük a ragyogó napsütésben. Meglepő módon nagyon kicsi volt a forgalom, rajtunk kívül összesen talán 4 turistával találkoztunk, és egy hegytetőn rádiózó társasággal. Feltöltődtünk ki hideg sörrel ki üdítővel és csemegékkel, ketten felszaladtunk a csúcskőhöz megnézni onnan a panorámát, majd folytattuk utunkat.

Rövid dzsindzsás után széles szekérút vitt kezdetben lefele a hegyről, ami aztán emelkedőre váltott a Salgóvár csúcsáig. A várrom tetején levő szikláról bámulatos kilátás nyílt a Börzsöny magas csúcsaira. Innen ismét rövid lejtő, majd kaptató vitt a kövirózsáshoz és onnan a Holló-kőhöz, útközben a gerincről szebbnél szebb panorámában gyönyörködhettünk. A csúcson rengeteget fényképeztünk, nem tudtunk betelni a látvánnyal. A kilátás annyira elbűvölt minket, hogy még a csúcskönyvbe regisztrálásról is megfeledkeztünk :)

Innen már siettünk lefele – meg kellett húznunk a tempót, hogy elérjük a buszt – még egy jó 4 km-es út várt ránk a faluig. Útközben a Jancsi-hegyen levő várromra csak futó pillantást vetettünk. Sikerült azért jó időben leérnünk Perőcsénybe, a buszmegálló melletti kocsmánál még jutott időnk egy pohár sörre/bambira is. A hazaút ezután már gyorsan eltelt.

Örülök mindenkinek, aki eljött és velünk tartott, aki pedig most lemaradt, remélem hamarosan vele is találkozunk majd.