Haverok, bulik, hegyek

Első túránk a Szlovák Paradicsom vadregényes völgyeiben

Holis kezdjem. Hát elindultunk a régóta tervezett Szlovák Paradicsom túrára. Nekem már zabszem volt a fenekemben, a melóban már majdnem köz (azaz főnök) felháborodást okozott, hogy állandóan a slovenskyraj honlapot bújom.

A hely specialitása a patakok által vágott szurdokok, melyekben benne, vagy mellette a sziklafalba épített vastálcákon kell közlekedni (ugrándozni, kapaszkodni és rettegni, mikor esel bele a vízbe :) )

A társaság a dolgozó népek kivételével csütörtök este indult. Éjjel érkeztünk meg Kazincbarcikára, ahol Szidi sógorsága révén egy koleszban kaptunk akciós szálláshelyet. Másnap összevakartuk magunkat, de a készülődés a csajok számára tekintettel 2 órával tovább tartott a tervezettnél. Ezért sajnos utunk első állomását ki kellett hagyni, mely azt a dilemmánkat is megoldotta, hogy a Betléri kastélyt vagy Krasznahorka büszke várát nézzük meg inkább.

Közben az ég befelhősödött, és lassacskán elkezdett szakadni az eső. A Dobsinai barlanghoz vezető fél órás hegymenetet is így kellett megtennünk. De megérte, mert a barlang csodaszép volt. A fél órás barlangtúra után még vagy másfelet pihentünk rá a völgyben levő kolibában (szlovák nemzetiségi étterem, ahol a fáradt turistákat szokják etetni helyi specialitásokkal).

Ezt követően Poprádon meglátogattunk egy Aquaparknak nevezett fürdőt, hát a parkot sajna az októberre emlékeztető időjárás okán nem tudtuk igénybevenni, ehelyett a gőzszaunában és a langyos termálvizes masszázsmedencében ejtőztünk, kiáztattuk a Dobsinán elázott testünket :)

Este foglaltuk el a szállásunkat, még szerencse, hogy a házigazda rokonai, akik átadták a szállást, kijöttek értünk a falu bekötőútjához, mert egyébként biztosan nem találunk oda a házhoz, amely a nyaralóövezet kolibájától a feláztatott réten áthajtva 100 m-re volt. De Böbe és Peti éjjel 1 órakor már ott voltak a kolibánál teljesen saját maguk által navigálva.

Szombaton már indult is a mandula. Na nem, nem túl korán, hisz meg kellett várni, hogy valóban elállt-e az eső, és míg mindenki összevakarta magát, lett délután 1 óra. De szép túrát tettünk a közeli Cingov (Csingó) faluból indulva a Tamásfalvi kilátóig, mely egy hatalmas sziklaorom, ahonnan csodálatos kilátás nyílik már útközben is a Hernád völgyére.
Este Roland fogadott minket kitűnő bográcsgulyással.

Vasárnap szurdoktúrát indítottunk a haladóknak. Természetesen az eső szombat éjjel is végig esett, és hát sokáig lumpoltunk, a felkelés nem ment egyszerűen. Azért fél délben sikerült Podlesokból túraösvényre lépni. Útvonalunk a Hernád áttörésben vitt, kényelmes sétaúton, melyet csak az igen csúszós gyökerek nehezítettek néha. Érdekes és nagyon izgalmas volt a patakvölgyben néha a sziklába épített, rácsos fémtálcákon lépkedni, láncokba kapaszkodva.

Volt, ahol egész szédítő volt a látvány, ahogy több méterrel a patak fölött a sziklaoldalon egyensúlyozni. A Hernádtól letérve a Klastorska roklina nevű szurdokban folytattuk utunkat, ahol az esoktol jócskán megduzzadt patakban, kövekrol a kidolt fatörzsekre és az oldalsó sziklák peremébe, ágakba, gyökrekbe kapaszkodva jutottunk egyre feljebb. A nagyobb köveket is szinte teljesen ellepte a víz, csak úgy tudtál néha átkelni, hogy a talpad a vízben volt, de mivel a bokáig nem ért fel, így nem ázott be a túrabakancs. Az utunkat 3 létra "könnyítette", ezeken felmászni élmény volt, mert azon nem lett vizes a lábunk. Feljutva a szurdokon, egy hegyi kolibában uzsonnáztunk, nagynehezen kinyomozva a szlovák nyelvu képeken, melyik a rántott hús és melyik a rántott sajt. Mert az étteremben csak a magyar turisták beszéltek magyarul. :) Innen már egy könnyű, murvás sétaúton vitt vissza utunk a völgybe.

A házunkban Roland ismét gondoskodott a jó ellátásról, a maradék gulyás befalása után finom grilleket sütött nekünk, amit ketten Szidivel szaporán öblögettünk Jägermeisterrel.

Hétfőn ezért csak délután 3-ra sikerült magunkat útképes állapotba hozni, több pihenovel szerencsésen hazautottunk. Végre sikerült útközben a napsütésben a Tátra havas csúcsaiban gyönyörködnünk, mert az elozo napokban a köd miatt nem lehetett látni. Eltekintve egy apró "balesettol", ismét hoztam a formám, bezártam a kocsiba Tomi kocsikulcsát egy benzinkúti megállónál. :( amit aztán angol útitársunk, Mat egy drót segítségével pillanatok alatt kinyitott :)

A kirándulások alatt senki sem unatkozott, aki nem túrázott, a házban hasznosan elfoglalta magát: fozött vagy társasozott, vagy párjával kihasználva a többiek távollétét "aludt" egy kicsit.

A 4 napos út egyértelmu hose a 8 éves Georgie volt, Mat kisfia. Az első nap még a playstationnel játszott a kocsiban, és hangját sem lehetett hallani, vasárnap este és hétfon reggel már profin játszotta a Catant és a Carcassonét a társasággal. Végigjött velünk mindkét túrán, hősiesen gyűrte le az akadályokat egymás után, és csak egy kicsit sírt akkor, mikor a Klastorska roklinában egy gyökérben elesve nagyon beverte a térdét.

Mindannyian kitunően éreztük magunkat, remélem, akik most nem tudtak részt venni, a következő alkalomra megjön a kedvük a csapatkirándulásokhoz. Képek a régi képtáron láthatók: http://kep.tar.hu/bulihuliganok/50301547#2

Ui - Roland kommentárja:
Azt persze eletem parja lefelejti, hogy a jegbarlangig kb a boxeralsonking elaztunk, az etteremben utana igencsak gozologtunk. A jegbarlangba lattunk egy igazi sziberiai denvert, plusz amint az idegenvezeto kitorolteti az engedely nelkul fenykepezo gepebol a kepeket....